Kíváncsi vagy, ki támogat Téged?

A karácsony az év legmeghittebb időszaka – egészen addig, amíg elő nem kerül a díszdoboz. Onnantól a nappali valami furcsa, ünnepi csatatérré válik: „az úgy túl csillog”, „az meg túl kék”, „ezt idén ne tegyük fel”, „dehogy nem, ez a kedvencem!”. És mire a fa végre teljes pompájában áll, mindenki egy kicsit fáradtabb, egy kicsit csöndesebb, és egy kicsit eltöpreng azon, miért tud egy marék dísz ekkora feszültséget kelteni. A válasz sokkal mélyebben gyökerezik, mint gondolnánk. A karácsonyi dekoráció körüli viták nem egyszerű ízlésbeli különbségek – hanem az emberi psziché, az evolúciós örökség és a családi szerepek összefonódásai.

Van az a pont, amikor egy TikTok-trend annyira elterjed, hogy az ember azt mondja: „jó, ezt már a tudomány is nézze meg, mielőtt még mindenki rozmaringteával keni a homlokát”. Nos, pontosan ez történt.

Ha valaha is ültél olyan meetingben, ahol öt perc után rájöttél, hogy ez az egész lehetett volna egy e-mail… vagy egy emoji… esetleg egy sóhaj, akkor pontosan érted, miről beszélünk. A céges meeting ugyanis olyan, mint a páros tánc: elvileg a harmóniáról szólna, a gyakorlatban viszont sokszor úgy végződik, hogy valaki rálép a másik lábára, három ember kiesik a ritmusból, és valaki megkérdezi: „De miért is vagyunk itt?”

Kevés filmes műfajt övez annyi előítélet, mint a horrort. A közvélekedés szerint aki képes önszántából végignézni, ahogy valakit egy túlvilági lidérc kerget a sötét pincébe, az biztosan vagy érzéketlen, vagy furcsa, vagy minimum kétes viszonyt ápol a zseblámpákkal. A tudomány azonban egy elegáns csavarral felborítja ezt a sztereotípiát: a horrorrajongók ugyanis – kapaszkodjunk meg – átlag feletti empátiával rendelkeznek. És nem, ez nem egy „plot twist”, hanem egyre több kutatási eredmény áll mögötte.