Sír a cica miattad!

Az emberi szaporodás nem túl bonyolult: kell hozzá két ember, egy kis hangulat, némi biológia, és szerencsés esetben kilenc hónap múlva megszületik egy új példány. A növények viszont... nos, ők másban utaznak. Nagyon másban.

Ha úgy gondoltad, hogy az emberi udvarlási szokások bonyolultak, akkor készülj fel: a természet ennél sokkal bizarrabb forgatókönyveket is írt. A címért, miszerint „a világ legfurcsább párzási szokása”, sok állatfaj versenybe szállhatna – de a győztes talán nem meglepő módon egy apró, ám annál találékonyabb teremtmény: a laposférgek közé tartozó tengeri Pseudobiceros nem.

Valld be: ha azt mondom, „szív”, azonnal megjelenik előtted az a jól ismert piros, kicsit lekerekített, kicsit hegyes szimbólum, amit Valentin-napon csokiban, párnán, sőt még virsli formájában is láttál már. De ha ránéztél már egy valódi emberi szívre (például egy biológiaórán, vagy egy orvosi sorozatban), akkor pontosan tudod: az semmi ilyesmire nem hasonlít. Szóval miért lett ez a furcsa, cseppfordított forma a szerelem univerzális jele? És hogy kerül ide egy rég kihalt növény, a görög szilfium? Kapaszkodj meg: ez egy botanikai, történelmi és enyhén pikáns utazás lesz.

Ha valaha is kaptál (vagy ajándékoztál) vörös rózsát Valentin-napon, évfordulón vagy egy bocsánatkérés mellé csúsztatva, akkor tudod: ez nem csak egy virág. Ez a szerelem nonverbális „szeretlek, de nem akarok erről most beszélni” formája. De miért pont a vörös rózsa lett a romantika nagykövete? Miért nem a napraforgó vagy a kaktusz? Utánajártunk, és megnyugtatunk: nem egy virágpiaci marketingfogásról van szó. A vörös rózsa szerelmes karrierje jóval régebbre nyúlik vissza – egészen az ókori mitológiákig.