Kíváncsi vagy, ki támogat Téged?

Ha van két téma, amely biztosan felrobbantja az internetet, az az összeesküvés-elméletek világa és a nárcizmus kérdése. Az egyiknél mindig akad „titkos háttérhatalom”, a másiknál pedig valaki, akire könnyű rámondani: nárcisztikus. Egy friss pszichológiai kutatás azonban azt mutatja, hogy a kettő között jóval szorosabb kapcsolat van, mint gondolnánk – és ez még a magasan képzett, intelligens embereket sem kerüli el.

Van az a jelenség, amiről mindenki tud, de senki sem szeret beszélni róla. Pedig Benjamin Franklin már a 18. században komolyan foglalkozott vele. Az amerikai alapító atya – miközben alkotmányt írt, villámokat tanulmányozott és feltalálta a bifokális szemüveget – még arra is időt szakított, hogy szatirikus levelet írjon a szellentésről, és arról, hogyan lehetne „civilizáltabbá” tenni a szagát. Franklin megoldása végül nem lett világsiker. A tudomány viszont azóta rájött valamire, ami sokkal egyszerűbb, egészségesebb – és igen, kissé vicces nevű: ez az úgynevezett „fingós séta”.

A gyerekek önállósodása sok szülő számára egyszerre hoz megkönnyebbülést és csendes bizonytalanságot. A mindennapok ritmusa átalakul, a korábban magától értetődő feladatok eltűnnek, és ezzel együtt a párkapcsolat is új helyzetbe kerül. Ami addig a háttérben volt, hirtelen láthatóvá válik.

Sokan tapasztalják, hogy párkapcsolataik kísértetiesen hasonló forgatókönyvet követnek. Más a név, más az arc, más a történet, mégis ugyanazok az érzések, konfliktusok és csalódások térnek vissza. Ilyenkor gyakran hangzik el a mondat: „mindig ugyanilyen emberbe szeretek bele”.