Sír a kollégánk miattad!

Nem minden kapcsolatban a hangos veszekedések jelentik a legnagyobb veszélyt. Sok párnál éppen az a figyelmeztető jel, amikor eltűnnek a konfliktusok, és a mindennapok feltűnően nyugodttá, eseménytelenné válnak. Kívülről akár irigylésre méltónak is tűnhet egy ilyen kapcsolat – belül azonban gyakran egészen más folyamatok zajlanak.

Sok pár életében kísértetiesen ismerős a helyzet: látszólag apró dolgokon robban ki a vita, mégis ugyanaz az érzelmi forgatókönyv ismétlődik újra és újra. Más a téma, más a pillanat, de a végén ugyanaz a feszültség, ugyanaz a sértettség marad.

Van az a mondás, hogy a szerelem vak. A tudomány szerint inkább túlságosan is éber. Olyannyira, hogy képes beleszólni abba, mennyi ideig élünk, hogyan gyógyulunk, sőt abba is, hogyan viseljük el az élet legkeményebb veszteségeit. Egy friss tudományos összegzés szerint az intimitás nem pusztán érzelmi luxus vagy romantikus ráadás, hanem evolúciós túlélőeszköz – afféle belső életmentő mellény.

Van az a januári reggel, amikor felébredünk, és a testünk egyértelműen jelzi: ő nem olvasta az újévi terveinket. Lassabb, nehezebb, álmosabb – és nem, ez nem jellemhiba. Ez biológia. Csak ritkán beszélünk róla ilyen nyíltan. A jó hír: a testünk nem ellenünk dolgozik. Egyszerűen csak évszak van. Tél.

Van egy visszatérő januári félmondat, ami minden korosztálynál mást jelent: „régen ezt jobban bírtam”. Huszonévesen ezt általában viccből mondjuk. Negyven körül már gyanakodva. Hatvan felett pedig teljes nyugalommal, mert addigra pontosan tudjuk, mire gondolunk. A január ugyanis nem változik. Mi igen.