Sír a cica miattad!

Képzeld el: hazaérsz, az ajtóban ott áll, kezében egy csokor virág. Nem a benzinkutas fajta, hanem tényleg szép. Csak úgy. Mert gondolt rád. Mert ma is szerelmes beléd. Mert ő ilyen figyelmes. …és most ébredj fel. A valóság az, hogy a virág – a filmek, reklámok és anyák napja ellenére – valamiért sok kapcsolatban úgy működik, mint az egyszarvú: szép, de ritka. De vajon miért olyan nehéz rávenni a másikat, hogy néha hozzon virágot? És hogyan lehet ezt elérni anélkül, hogy passzív-agresszíven rajzszöget rejtenél a párnája alá?

Az elengedés szép gondolat – csak épp fáj, mint a nyíl a bordák között. Mert valljuk be: amikor szerettünk valakit, de már nem tudunk vele lenni, a legegyszerűbb dolog gyűlöletbe csomagolni a veszteséget. „Amúgy is bántott.” „Túl hideg volt.” „Én jobbat érdemlek.” Ezek a mondatok nem mindig hazugságok – csak nem a teljes igazság. De mi van, ha nem akarod elhazudni, mennyire szeretted? Ha nem akarsz haragból búcsút inteni, hanem méltósággal, tisztán, emberséggel? Lehet így egyáltalán?

Van az a pillanat, amikor meghallod, hogy "csak az exem írt" – és hirtelen olyan érzésed van, mintha citromba haraptál volna. Hogyhogy csak? Miért ír? Miért válaszolsz? És vajon miért lett hirtelen szuperfontos neki, hogy milyen volt az a régi közös koncert? De vajon mindig gond, ha valaki tartja a kapcsolatot az exével? Vagy csak bennünk mozdul meg valami, amit nem merünk nevén nevezni?

A Harcosok klubja óta sokan gondolják, hogy a többszörös személyiségzavar valami filmbe illő túlzás. Pedig a disszociatív személyiségzavar – vagyis az, amikor valakiben több, egymástól elkülönülő személyiség él – valós, diagnosztizálható és ritka, de nagyon is létező jelenség. De honnan lehet tudni, hogy valakinek (vagy akár neked) több személyisége van? És mik ezek a személyiségek valójában? Cikkünkben érzékenyen, mégis közérthetően járjuk körbe ezt a sokak számára misztikusnak tűnő állapotot.

Az utóbbi években gombamód szaporodnak a nárcisztikus exek – legalábbis, ha a közösségi médiát nézzük. Elég egy nehéz szakítás, néhány bántó mondat vagy önző viselkedés, és máris kész a diagnózis: nárcisz! De vajon valóban az? Vagy csak túl könnyen ragasztjuk rá ezt a címkét valakire, aki egyszerűen nem passzolt hozzánk? Ebben a cikkben segítünk eligazodni a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) valódi jellemzői és a hétköznapi, kellemetlen viselkedés közötti különbségekben – edukatívan, őszintén és ítélkezés nélkül.