Engedd meg, hogy bemutassuk a szponzorod!

A mozaikcsalád egy olyan modern találmány, amit senki sem talált ki tudatosan. Egyszerűen csak megtörténik. Két felnőtt, akik már túl vannak egy-két családi körforgáson, újra szerelmesek lesznek – és a boldogságukhoz jár egy csomag: egy középiskolás, aki még mindig a Fortnite és a családi pizza rendelése körül definiálja a világbékét. Vagy egy ovis, aki mindennap megkérdezi: „Te most miért alszol anyuval?”

Ha Bram Stoker 1847. november 8-án tudta volna, mit művel majd vele a 21. század, valószínűleg Drakula gróf az örök éjszaka helyett inkább egy wellnessfürdőben pihenne. Az írót, aki a vérszívókról írt, ma talán vérnyomásproblémák gyötörnék, látva, mi lett az ő sötét, félelmetes teremtményéből: csillogó bőrű, zselézett hajú tinibálvány. Mert mi más lenne a vámpír, ha nem az emberiség legstílusosabb félelme? Egy szörny, aki idővel megtanult udvarolni, öltönyt húzni és romantikus hősnek látszani – a horror történetének legvonzóbb paradoxona.

Borotválkozás. A reggeli rutin, amit vagy szeretsz, vagy utálsz – de csinálni kell. Aki nap mint nap végigmegy ezen, pontosan tudja, milyen érzés, amikor a penge nem vág, hanem tép, a bőr ég, és a tükörben egy piros, pöttyös arc néz vissza. Pedig a borotválkozás lehetne gyors, tiszta és férfiasan precíz, ha tudod, hogyan fogj hozzá.

A gyerekkor játszóterein már látszik: a fiúk nagyobb ívben, lendületesebben dobják a labdát, míg a lányok mozdulata finomabb, sokszor kevésbé célzott. De vajon tényleg biológia írja elő, hogyan repül az a labda – vagy csak a társadalom? A kérdés látszólag egyszerű, de valójában mélyen beágyazódik abba, ahogyan a testünket használjuk, érzékeljük és megéljük.