A vetélés, valamint a gyermekvállalásért való küzdelem – legyen szó természetes úton történő próbálkozásról vagy a lombikprogramban való részvételről – sokkal több, mint egyszerű döntések és kockázat–nyereség számítások sora. A közgazdaságtan nyelve gyakran az erőforrásokról, ráfordításokról és megtérülésről szól: mit ér meg egy adott cél, milyen áldozat hozható érte, és mekkora az esély arra, hogy a befektetés "megtérül". Ha ezt a logikát alkalmaznánk a gyermekvállalásra, könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a rengeteg lelki, testi és anyagi áldozat, valamint a bizonytalanság miatt irracionális vállalkozásról van szó. Ám éppen ebben rejlik a dolog lényege: az emberi élet és a gyermek iránti vágy nem szűkíthető le számokra és grafikonokra.
Aki átélt vetélést, pontosan tudja, hogy a veszteség nem mérhető pusztán a kiesett időben, a vizsgálatok árában vagy a gyógyszerek költségében. Egy életkezdemény elvesztése fájdalmas lelki tapasztalat, amely nem illeszthető be a közgazdasági mérlegek sorai közé. Ugyanez igaz a gyermekvállalásért folytatott küzdelemre: a vágy, hogy valaki szülővé váljon, nem csupán racionális döntés eredménye, hanem mélyen gyökerező emberi igény, amely a személyes identitás, az érzelmek és a jövőhöz fűződő remények szövetébe ágyazódik.
A lombikprogram példája jól mutatja ezt. Egyesek kívülről nézve értetlenül állnak az előtt, hogy párok hosszú éveken át újra és újra vállalják a kezeléseket, miközben a siker esélye sokszor alacsony, a folyamat pedig megterhelő. Közgazdasági szemmel nézve valóban nem tűnik "hatékony" döntésnek ennyi energiát, pénzt és reményt fektetni valamibe, ami végül talán nem is hoz eredményt. De ha a kérdést emberi oldalról vizsgáljuk, a történet egészen más arcát mutatja. Azok számára, akik gyermekre vágynak, minden egyes próbálkozás egy újabb esélyt jelent arra, hogy megélhessék a szülővé válás csodáját – és ezt az élményt nem lehet mérlegre tenni.
A gyermekvállalásért folytatott küzdelem tehát nem gazdasági kalkuláció, hanem az emberi élethez való alapvető viszony kifejeződése. A szülőségbe fektetett erőfeszítések mögött ott húzódik az a hit, hogy a szeretet, a család és az élet továbbadása olyan érték, amely meghaladja a mérhető szempontokat. Nem azért akarunk gyermeket, mert "megtérül", hanem mert belülről fakadó igény, mert a jövőhöz köt bennünket, és mert a szeretet egyik legteljesebb megnyilvánulása.
A vetélés fájdalmát és a gyermekvállalásért tett áldozatokat nem lehet közgazdaságtani modellekben kifejezni. Ezek az élmények az emberi lét legmélyebb rétegeit érintik, ahol a számok már nem iránytűk. A gyermek utáni vágy, a próbálkozásokba vetett remény és a szülőség iránti elköteleződés olyan erők, amelyek meghaladják a ráció világát. Nem a racionalitás ellenében születnek, hanem azon a ponton, ahol az emberi élet értelme és gazdagsága túlnő minden kalkuláción.
