Engedd, hogy más fizessen helyetted!

Európa vidékein valami csendes, de forradalmi dolog zajlik. Olyan nők állnak a változás élére, akik korábban a háttérben dolgoztak – a földeken, a családban, a közösségben. Ma viszont ők azok, akik a hagyomány és az innováció határán újrateremtik a vidéki életet. Nem városi menedzserek, hanem falusi asszonyok, akik tudják, mit jelent két kézzel dolgozni, és közben jövőt építeni.

A 19. században a „hisztéria” lett a női lélek egyik legvitatottabb diagnózisa – egyszerre orvosi fogalom, társadalmi ítélet és kulturális tükör. A kor orvosai és filozófusai úgy vélték, a nők érzelmi ingadozásai, szorongásai, dühkitörései vagy éppen fáradtsága mind egyetlen gyökérre vezethetők vissza: a „túlérzékeny” női természetre. Így született meg a hisztéria mint mindent magyarázó „női betegség” – amelyet aztán évtizedekig használtak arra, hogy az érzelmeket, a szexualitást és az önállóságot orvosi címkével fojtsák el.

Az „anyai ösztön” kifejezés sokáig megkérdőjelezhetetlen igazságnak tűnt: mintha minden nő biológiailag programozva lenne arra, hogy azonnal tudja, mit akar a gyermeke, és hogyan kell róla gondoskodnia. Az újabb kutatások azonban mást mutatnak: a gondoskodás, a kötődés és a szülői reakciók nem velünk született, hanem tanult és kialakuló készségek – amelyek nemcsak a gyermeknevelésben, hanem a párkapcsolatokban is megjelennek.

1906. október 16. mérföldkő a magyar jogtörténetben: ezen a napon lépett hatályba az a szabályozás, amely először vonta állami keretek közé a prostitúciót Magyarországon. A hatóságok célja nem az erkölcsök megjavítása volt, hanem a rend fenntartása – hiszen már akkor is tudták, hogy a „világ legrégebbi mesterségét” eltüntetni lehetetlen.