A Durotriges nevű kelta törzs a mai Dorset területén élt, jóval a rómaiak érkezése előtt. A temetkezések, DNS-vizsgálatok és régészeti leletek alapján egy meglepően matrilineális társadalom voltak: a vagyon és a családi vonal nem az apákon, hanem az anyákon keresztül öröklődött tovább. Ez elég éles ellentétben áll azzal, amit eddig Európa őskoráról gondoltunk. A római történetírók már utaltak arra, hogy a kelták között a nők komoly hatalommal bírtak, birtokokat irányítottak, és messze nem csak csendben álltak a háttérben. A mostani eredmények viszont az első genetikai bizonyítékai annak, hogy Nyugat-Európában tényleg léteztek matrilineális közösségek.
Egy tinédzser, aki sosem kapott rendes temetést
A legfrissebb felfedezés azonban nem idilli képet fest. A régészek egy 15–17 éves lány maradványait tárták fel, arccal lefelé, egy gödör aljára dobva. Nem kapott sírmellékleteket, nem a közösség szokásos módján temették el – sőt, a csontokon sérüléseket találtak a karokon és a mellkas környékén.
A jelek alapján a csuklóit is összeköthették. Mindez együtt azt sugallja, hogy nem egyszerű temetésről van szó, hanem rituális kivégzésről. A kutatók szerint „egy színpadias, teátrális végrehajtásnak” tűnik – amit nehéz lenne hétköznapi büntetésként értelmezni. Ez pedig már a harmadik hasonló sír ugyanazon a régészeti helyszínen. Mindhárom esetben fiatal nők, arccal lefelé, sérülésekkel, szokatlan körülmények között.
Mi történhetett ezekkel a nőkkel?
A Durotriges társadalma valószínűleg női öröklésű volt – de ez nem jelenti azt, hogy minden nő biztonságban volt. A rituális áldozathozatal sok kelta közösségben jelen volt, és elképzelhető, hogy a lányok valamilyen vallási vagy közösségi szerep miatt váltak a szertartás részévé.
De az is lehet, hogy kívülről érkezettek voltak: foglyok, idegenek, akiket a rítushoz használtak fel.
Ezt fogják eldönteni a további vizsgálatok: a kutatók izotópos elemzést, DNS-vizsgálatot és mikroszkópos elemzéseket terveznek, hogy kiderítsék:
- mit evett a lány,
- honnan származott,
- milyen betegségei vagy hiányállapotai lehettek,
- és vajon „saját” közösségének tagja volt-e.
Kelta nők: harcosok, vezetők – és néha áldozatok
A vaskori kelta világban a nők helyzete meglepően összetett volt. A rómaiak döbbenten írták le, hogy a brit és gall nők fegyvert ragadtak, döntéseket hoztak, birtokokat vezettek – sőt, néha ők voltak a törzs politikai vezetői. A legismertebb példa Boudicca, az icenus törzs királynője, aki csatákban vezette seregeit a rómaiak ellen. De nem csak ő volt kivétel: több helyen találtak női sírokat harci eszközökkel, karddal, pajzzsal, vagy olyan mellékletekkel, amelyek magas társadalmi rangot jeleztek.
A matrilineális öröklés nem azt jelentette, hogy a férfiaknak nem volt szerepük, hanem azt, hogy a családi hatalom és a földek a női ágon adódtak tovább. Ebben a rendszerben a nők sokkal nagyobb beleszólással bírtak a közösség sorsába, mint a későbbi patriarchális struktúrákban.
És mi volt közben a kelta férfiakkal?
A férfiak továbbra is harcosok, rangidős tanácstagok, vezetők voltak – csak épp nem kizárólagosan. A matrilineális szerveződés azt jelentette, hogy a hatalom nem automatikusan apáról fiúra szállt.
A társadalmi szerepek tehát így néztek ki:
- a férfiak gyakran viselték a katonai és fizikai feladatokat,
- a nők viszont birtokolták a földet, irányították a családi vagyont és gyakran részt vettek a közösség döntéshozatalában.
Ez a bipoláris hatalmi rendszer nem ritkította meg a férfiak szerepét, de sokkal kiegyensúlyozottabb társadalmat eredményezett – legalábbis a mindennapok szintjén. És itt válik még megrázóbbá a most feltárt áldozati sírok üzenete: egy olyan közösségben, ahol a nők ennyire fontos szerepet kaptak, mégis előfordulhatott, hogy fiatal lányokat választottak vallási vagy rituális célokra.
A múlt néha kegyetlenebb, mint a mítoszok
A kelta nőket sokszor erős, hatalmas, félelmet nem ismerő harcosként vagy vezetőként ábrázoljuk – és sokszor így is volt. De ez a felfedezés emlékeztet arra, hogy a hatalom, a vallási szokások és az áldozathozatal összetett rendszere nem mindig védte meg még a közösség saját lányait sem.
A Durotriges újabb titkot tárt fel – és újabb kérdést hagyott maga után: vajon mit jelentett nőnek lenni egy olyan társadalomban, ahol a nők egyszerre örököltek hatalmat… és vállalhatták a legvégső áldozat szerepét is?
Kiemelt kép: Philip Hartley / Bournemouth University
