Engedd meg, hogy bemutassuk a szponzorod!

A könyvespolcodon már külön polcot kaptak az önsegítő könyvek? „Hogyan legyél magabiztos 7 nap alatt”, „A siker 5 titka, amit senki sem mond el”, „Ébredj korán, és hódítsd meg a világot”? Akkor te is a modern kor legnépesebb szektájának tagja vagy: az önfejlesztők egyházáé. És mint minden vallásnak, ennek is megvannak a saját paradoxonjai.

Bevallhatod, te is voltál már libabőrös – egy dal közben, egy hideg fuvallattól, vagy amikor valaki kimondta: „szeretlek.” De vajon miért reagál így a testünk? Miért áll égnek a szőr a karunkon, mintha apró tűk szurkálnának? A válasz egyszerre biológiai, érzelmi és meglepően ősi.

Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban az emberben, aki kicsit titokzatos, kissé elérhetetlen, és pont annyira sérült, hogy úgy érezzük: majd mi meggyógyítjuk. A romantikus filmek hősei is gyakran ilyenek – zárkózott zsenik, sebeket cipelő művészek vagy magányos lelkek, akik csak ránk várnak. De vajon miért szeretünk újra és újra belesétálni ebbe az érzelmi csapdába?

A boldogság manapság iparággá nőtte ki magát. Motivációs előadók, életmódtanárok, self-help könyvek és inspiráló idézetek ígérik, hogy csak egy újabb reggeli rutin, pozitív mantra vagy meditációs applikáció választ el a teljes életérzéstől. De a tudomány egyre inkább azt mondja: a boldogság nem cél, hanem mellékhatás. És minél jobban hajszoljuk, annál gyorsabban szalad el előlünk.