Sír a kollégánk miattad!

A december úgy kúszik be az életünkbe, mint egy puha, fényes meglepetés: először csak néhány gyertya gyullad meg itt-ott, aztán megjelennek a téli illatok, a fényfüzérek, az adventi vásárok… majd hirtelen arra eszmélünk, hogy a naptár minden egyes napja be van táblázva, és a romantikus meghittség helyét átvette valami egészen más: a szervezés. A párok pedig egy idő után választás elé kerülnek: átadják magukat az adventi romantikának, vagy felkötik a logisztikai bakancsot, és túlélő üzemmódba váltanak. Pedig a kettő nem is áll olyan messze egymástól, mint elsőre tűnik.

A karácsony az év legmeghittebb időszaka – egészen addig, amíg elő nem kerül a díszdoboz. Onnantól a nappali valami furcsa, ünnepi csatatérré válik: „az úgy túl csillog”, „az meg túl kék”, „ezt idén ne tegyük fel”, „dehogy nem, ez a kedvencem!”. És mire a fa végre teljes pompájában áll, mindenki egy kicsit fáradtabb, egy kicsit csöndesebb, és egy kicsit eltöpreng azon, miért tud egy marék dísz ekkora feszültséget kelteni. A válasz sokkal mélyebben gyökerezik, mint gondolnánk. A karácsonyi dekoráció körüli viták nem egyszerű ízlésbeli különbségek – hanem az emberi psziché, az evolúciós örökség és a családi szerepek összefonódásai.

Van az a pont, amikor egy TikTok-trend annyira elterjed, hogy az ember azt mondja: „jó, ezt már a tudomány is nézze meg, mielőtt még mindenki rozmaringteával keni a homlokát”. Nos, pontosan ez történt.

Ha valaha is ültél olyan meetingben, ahol öt perc után rájöttél, hogy ez az egész lehetett volna egy e-mail… vagy egy emoji… esetleg egy sóhaj, akkor pontosan érted, miről beszélünk. A céges meeting ugyanis olyan, mint a páros tánc: elvileg a harmóniáról szólna, a gyakorlatban viszont sokszor úgy végződik, hogy valaki rálép a másik lábára, három ember kiesik a ritmusból, és valaki megkérdezi: „De miért is vagyunk itt?”