Egy nyolchetes program, amelyet nem „rájuk húztak”
A Karolinska Institutet kutatói 77 autista felnőttet vontak be egy véletlenszerű besorolásos klinikai vizsgálatba. A résztvevők egyik fele a szokásos ellátásban maradt – gyógyszerezésben, terápiában, támogatásokban. A másik csoport viszont egy kifejezetten autista felnőttekre szabott, nyolchetes mindfulness-alapú stresszkezelő programban vett részt.
A mindfulness önmagában nem új módszer. Régóta alkalmazzák szorongás, depresszió, krónikus fájdalom vagy kiégés esetén. Autista felnőttek azonban ritkán kerülnek be ilyen kutatásokba, és ha igen, gyakran olyan programokba, amelyeket nem az ő szükségleteikhez igazítottak.
Tatja Hirvikoski, a kutatás vezetője ezen szeretett volna változtatni.
Apró módosítások, nagy különbség
A program nem a „szokásos” mindfulness-tréning volt. A környezetet és a felépítést tudatosan alakították át.
Kis csoportokban dolgoztak. Az érzékszervi terhelést csökkentették: a világítás, a hangok, még a várakozóterek is nyugodtabbak voltak. Az instrukciók konkrétak és kiszámíthatók voltak, kerülve az elvont hasonlatokat. Mindenkinek volt fix helye, vizuális napirend, előre tervezett szünetek.
A meditációk rövidebbek voltak, hogy ne váljanak túlterhelővé. Két képzett vezető irányította a csoportokat, így ha valaki túl soknak érezte a helyzetet, támogatással ki tudott lépni – anélkül, hogy megszakította volna a többiek munkáját.
Mit mutattak az eredmények?
Azok, akik részt vettek a mindfulness-programban, jelentősen alacsonyabb stressz-szintről számoltak be, mint azok, akik csak a szokásos ellátásban maradtak. A szorongás és a depresszió mértéke is jobban csökkent náluk. A javulás nem volt múló: a hatások három hónappal a program vége után is megmaradtak. A kutatók számára azonban nemcsak a számok voltak beszédesek.
„Nem lett könnyebb az élet – de kezelhetőbb lett”
A résztvevők visszajelzései egy visszatérő gondolat köré rendeződtek. A problémák nem tűntek el. A zaj, a változások, a társas helyzetek továbbra is kihívást jelentettek. A különbség az volt, hogy sokan nem sodródtak el azonnal. Képesek voltak megállni egy pillanatra, észrevenni, mi történik bennük, és tudatosabban reagálni. Többen úgy írták le ezt az élményt, mintha korábban minden hullám felborította volna őket – most pedig megtanultak rajta egyensúlyozni.
A biztonság élménye
Az egyik legfontosabb felismerés nem kérdőívekből származott, hanem a csoportbeszélgetésekből.
A résztvevők arról számoltak be, mennyire felszabadító volt egy olyan térben ülni, ahol mindenki autista, ahol nem kell magyarázkodni, alkalmazkodni, „elfedni” önmagukat. A gyakorlatok egyszerűek és praktikusak voltak: légzés, testérzetek megfigyelése, jelenlét.
És talán ennél is mélyebb változás történt: sokan kevesebb önváddal, több kíváncsisággal kezdtek viszonyulni a saját gondolataikhoz és reakcióikhoz. Ez a szemléletváltás – bár finom – hosszú távon alapvető jelentőségű lehet.
Mit jelenthet mindez egy kapcsolatban, családban vagy a munkahelyen?
Amikor egy autista felnőtt stressz-szintje csökken, annak hatása ritkán áll meg az egyénnél. A változás gyakran észrevétlenül begyűrűzik a kapcsolatokba is.
Párkapcsolatban ez jelentheti azt, hogy kevesebb a hirtelen túlterhelődésből fakadó visszahúzódás vagy konfliktus. Nem azért, mert a nehézségek megszűnnek, hanem mert könnyebb időben jelezni: „most sok”, „most szünetre van szükség”. Ez a fajta önészlelés és kommunikáció sok partner számára megnyugtatóbb, mint a megmagyarázhatatlannak tűnő bezárkózás.
Családi környezetben – legyen szó szülőkről, testvérekről vagy akár saját gyerekekről – a nagyobb érzelmi stabilitás gyakran kiszámíthatóbb jelenlétet hoz. Kevesebb feszültség gyűlik fel, és több tér marad a valódi kapcsolódásra.
A munkahelyen pedig ez a változás akár egészen kézzelfogható lehet. A stressz tudatosabb kezelése segíthet abban, hogy az autista munkavállaló hamarabb felismerje a túlterhelést, határokat húzzon, vagy segítséget kérjen – még mielőtt teljes kimerüléshez jutna. Ez nemcsak az egyén, hanem a csapat szempontjából is nyereség.
Fontos hangsúlyozni: a mindfulness nem teszi „könnyűvé” az autista létet egy nem mindig befogadó világban. De hozzájárulhat ahhoz, hogy a kapcsolatokban kevesebb félreértés, több megértés és több együttműködés jelenjen meg.
Nem csodaszer, de kapaszkodó
A kutatás nem állítja, hogy a mindfulness „meggyógyítja” az autizmust. Nem is ez a cél. Amit kínál, az egy eszköz: idegrendszeri stabilitás, nagyobb érzelmi rugalmasság, és egy élhetőbb belső tér. A kutatók elismerik, hogy a gyakorlás fenntartása nehéz lehet a strukturált csoport végeztével. Éppen ezért már egy online változaton dolgoznak, amely segíthet a folytatásban.
Mi marad meg ebből, ha elcsendesedik a kutatás körüli figyelem?
Talán az a felismerés, hogy a támogatás akkor működik igazán, ha nem az embert próbálja meg a módszerhez igazítani, hanem a módszert az emberhez. Az autista felnőttek stresszterhelése nem egyéni kudarc, hanem rendszerszintű kihívás. Az olyan beavatkozások, amelyek ezt figyelembe veszik, nem kényelmi extrák – hanem alapvető szükségletek.
És néha már az is sokat számít, ha valaki megtanul egy kicsit biztonságosabban jelen lenni a saját életében.
Forrás: Hirvikoski, T. et al. (2026): Effectiveness of Mindfulness-Based Stress Reduction Groups for Autistic Adults: A Randomized Clinical Trial. Autism in Adulthood.
DOI: 10.1177/25739581251400582
