Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Van az a jelenség, amiről mindenki tud, de senki sem szeret beszélni róla. Pedig Benjamin Franklin már a 18. században komolyan foglalkozott vele. Az amerikai alapító atya – miközben alkotmányt írt, villámokat tanulmányozott és feltalálta a bifokális szemüveget – még arra is időt szakított, hogy szatirikus levelet írjon a szellentésről, és arról, hogyan lehetne „civilizáltabbá” tenni a szagát. Franklin megoldása végül nem lett világsiker. A tudomány viszont azóta rájött valamire, ami sokkal egyszerűbb, egészségesebb – és igen, kissé vicces nevű: ez az úgynevezett „fingós séta”.
A gyerekek önállósodása sok szülő számára egyszerre hoz megkönnyebbülést és csendes bizonytalanságot. A mindennapok ritmusa átalakul, a korábban magától értetődő feladatok eltűnnek, és ezzel együtt a párkapcsolat is új helyzetbe kerül. Ami addig a háttérben volt, hirtelen láthatóvá válik.
Sokan tapasztalják, hogy párkapcsolataik kísértetiesen hasonló forgatókönyvet követnek. Más a név, más az arc, más a történet, mégis ugyanazok az érzések, konfliktusok és csalódások térnek vissza. Ilyenkor gyakran hangzik el a mondat: „mindig ugyanilyen emberbe szeretek bele”.
Nem minden kapcsolatban a hangos veszekedések jelentik a legnagyobb veszélyt. Sok párnál éppen az a figyelmeztető jel, amikor eltűnnek a konfliktusok, és a mindennapok feltűnően nyugodttá, eseménytelenné válnak. Kívülről akár irigylésre méltónak is tűnhet egy ilyen kapcsolat – belül azonban gyakran egészen más folyamatok zajlanak.