Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Avagy: mikor több az egó, mint a képfelbontás.
A nárcizmusról sok szó esik, különösen, ha párkapcsolatokról van szó. De vajon mi alakítja ki ezt a személyiségvonást? Genetika, gyerekkori élmények, társadalmi nyomás? Egy friss, több mint 10 000 ember adatait elemző kutatás most új fényt vet a háttérre – és a válasz kulcsa a kötődés lehet.
A Harcosok klubja óta sokan gondolják, hogy a többszörös személyiségzavar valami filmbe illő túlzás. Pedig a disszociatív személyiségzavar – vagyis az, amikor valakiben több, egymástól elkülönülő személyiség él – valós, diagnosztizálható és ritka, de nagyon is létező jelenség. De honnan lehet tudni, hogy valakinek (vagy akár neked) több személyisége van? És mik ezek a személyiségek valójában? Cikkünkben érzékenyen, mégis közérthetően járjuk körbe ezt a sokak számára misztikusnak tűnő állapotot.
Kevés kifejezés bír akkora sztereotípiás erővel, mint a "hárpia". Elég egy nő, aki hangos, határozott, netán indulatos – és máris megkapja a bélyeget: "úgy viselkedik, mint egy hárpia". De honnan ered ez a szó? És miért használjuk ma is olyan könnyedén – gyakran ott is, ahol nem kéne?
Az utóbbi években gombamód szaporodnak a nárcisztikus exek – legalábbis, ha a közösségi médiát nézzük. Elég egy nehéz szakítás, néhány bántó mondat vagy önző viselkedés, és máris kész a diagnózis: nárcisz! De vajon valóban az? Vagy csak túl könnyen ragasztjuk rá ezt a címkét valakire, aki egyszerűen nem passzolt hozzánk? Ebben a cikkben segítünk eligazodni a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) valódi jellemzői és a hétköznapi, kellemetlen viselkedés közötti különbségekben – edukatívan, őszintén és ítélkezés nélkül.
Képzeld el, hogy valaki először jár nálad. Még nem sokat tud rólad, talán épp csak egy randin vagytok túl, de most belép az otthonodba. A lábtörlődet nézi. A könyvespolcodat pásztázza. A konyhádban körülnéz, és közben szépen lassan összerakja a képet rólad. Csak épp nem te meséled el neki, ki vagy – a lakásod teszi meg helyetted.
De vajon azt a történetet meséli, amit te is mesélnél?
Avagy miért szeretjük azokat, akik tökéletlenek, káromkodnak és néha elrontanak mindent – de legalább emberiek.
Avagy miért nem baj, ha valaki nem beszél elsőként a buliban, és miért nem jelenti ez azt, hogy nem szeret embereket.
Vannak kapcsolatok, amelyekben a másik fél olyan, mint egy kaktusz: jól bírja a magányt, nem igényli a sok törődést, és ha túl közel mész hozzá, biztosan szúrni fog. De vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? Mit taníthat nekünk egy kaktusz a személyes határokról és a párkapcsolati dinamikáról? Nézzük meg egy kis humorral és önismerettel fűszerezve!
Nemcsak az árulkodik rólatok, hogy milyen filmet néztek szombat esténként, vagy hogy hogyan osztjátok be a hűtőt, hanem az is, milyen szobanövényt választotok közösen az otthonotokba! Készülj fel, mert most humorosan-leleplező módon kiderítjük, mit árul el rólatok zöld kedvencetek!