Nem magányos farkas, de nem is partiarc – akkor mi?
Az outrovertált nem bújik el a sarokba, ha beszélgetésről van szó, de attól még várhatjuk, hogy ő lesz a karaoke-bajnok a céges bulin. Ő az, aki szívesen beszélget veled órákon át a kvantumfizika és a Netflix-sorozatok kapcsolatáról, de az időjárásról vagy a „mi újság a szomszéddal?” témáról két perc után fejben már az ablakon menekülne.
Az emberek kávékapszulája: adagolt társaság, kontrollált mennyiségben
Az outrovertált tehát nem aszociális. Ő egyszerűen adagolja a társaságot, mint más a kávét: reggel egy duplát kér, délutánra viszont már elég egy decaf, mert különben nem alszik. Az outrovert pontosan tudja, hogy mennyi interakció kell neki ahhoz, hogy feltöltődjön, és mikor jön el a pillanat, amikor inkább a nyugalmat választja.
Miért lesz ez a fogalom forradalmi a pszichológiában?
A pszichológusok szerint a jelenség azért kap egyre nagyobb figyelmet, mert a modern világ hajlamos szélsőségekbe kényszeríteni minket. Vagy legyél harsány, állandóan posztoló közösségi pillangó, vagy csendes, könyvmoly típus, aki egy teával és regénnyel boldog. Az outrovert viszont azt üzeni: nem muszáj címkéket aggatni magadra. Lehetsz társas lény úgy, hogy közben szereted a határaidat tiszteletben tartani.
Hogyan ismered fel az outrovertet a buliban?
Ha valaki outrovertált, azt onnan ismered fel, hogy a buliból elsőként tűnik el – de előtte valószínűleg a legérdekesebb beszélgetést pont vele folytattad. Vagy hogy egy munkamegbeszélésen nagyon aktívan hozzászól, majd a maradék időben eltűnik a háttérben, mert feltöltődésre van szüksége. Az outrovertált imádja a mély beszélgetéseket, de utálja a „small talkot”. És valljuk be: ki nem unja, amikor ötödször kérdezik meg tőle ugyanazon a héten, hogy „na, milyen volt a hétvégéd?”
Az outrovertált, aki titokban forradalmat indít
Az outrovertáltság elfogadása segíthet abban, hogy kevésbé nyomjuk magunkat sablonokba. Nem kell mindig pörögni, de nem is kell bűntudatot érezni, ha néha társaságra vágyunk. A mentális egészség szempontjából óriási előrelépés, ha megértjük: az emberek nem fekete-fehérek, hanem sokszínűek – és sokszor pont a köztes zónában találják meg önmagukat.
Ha társasjáték lenne, ez lenne az outrovertált karakterlapja
Képzeld el, hogy az outrovertált egy társasjátékban karakter lenne: speciális képessége a „Ghost exit” – észrevétlenül eltűnik a buliból, mielőtt bárki észrevenné. Gyenge pontja a felszínes beszélgetés: három percnyi „hogy vagy?” után mentálisan lefagy. Erőssége viszont az, hogy olyan beszélgetéseket tud indítani, amelyekre még évek múlva is emlékszel.
Outrovertált-láz: lehet, hogy te is ebbe a titokzatos kategóriába tartozol?
Lehet, hogy az outrovertált nem lesz annyira trendi szó, mint az introvertált vagy az extrovertált, de fontos üzenetet hordoz: nem kell szélsőségekbe kapaszkodnunk. Van élet a két címke között, és sokan pont ott érzik jól magukat. Úgyhogy legközelebb, ha valaki hirtelen eltűnik a buliból, ne keress kifogásokat – lehet, hogy egyszerűen csak outrovert volt, és épp a saját akkumulátorát tölti.
