Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Vörös fiú és vörösbor párti, ebben a sorrendben. Autója nincs, de bicajozáshoz sisakot hord. Spanyol étkek közelébe engedni veszélyes!
Képzeld el, hogy ma valaki előreenged a sorban. Vagy csak rád mosolyog a buszon – minden különösebb ok nélkül. Furcsa érzés, igaz? Pedig november 13-án pont erről szól a nap: a kedvesség világnapján minden apró gesztus számít. És ki tudja, lehet, hogy pont te indítasz el valami jót, ami továbbgyűrűzik.
Ha valaki pár éve azt mondja, hogy a legújabb szépségtrend az, hogy banánhéjat kell dörzsölni az arcunkra, valószínűleg kinevetjük. Ma pedig elég egy perc a TikTokon, és máris szembejön valaki, aki a „banános ragyogás” titkát hirdeti. Az influenszerek szerint ez a sárga gyümölcs csodákat tesz a bőrrel – csak dörzsöld, és máris jön a fénylő, ránctalan arc. De vajon tényleg így van? És mit szólna ehhez a párod, ha este banánhéjjal az arcodon ülnél a kanapén?
Van egy furcsa érzés, ami negyven körül kúszik be az ember tudatába. Nem fájdalmas, inkább csendes – mint amikor este a ház elcsendesedik, és hirtelen meghallod a saját gondolataidat. Én is így jártam nemrég: ott ültem a kanapén, és azon kaptam magam, hogy a jövőm inkább üres lapnak tűnik, mint izgalmas kalandnak. A múltam tele van be nem váltott álmokkal, a naptáram pedig… túl rendezett ahhoz, hogy inspiráló legyen. És akkor jött egy gondolat: lehet, hogy nem az a baj, hogy elfogyott az idő – hanem az, hogy elveszett a cél.
Van az a nap, amikor semmi sem sikerül, a világ szürkének tűnik, és még a kedvenc sorozatod sem dob fel igazán. Ilyenkor jön jól egy kis tudományosan megalapozott „lélekmentő készlet” – mert a jókedv néha nem varázslat kérdése, hanem biológia.
Ha Bram Stoker 1847. november 8-án tudta volna, mit művel majd vele a 21. század, valószínűleg Drakula gróf az örök éjszaka helyett inkább egy wellnessfürdőben pihenne. Az írót, aki a vérszívókról írt, ma talán vérnyomásproblémák gyötörnék, látva, mi lett az ő sötét, félelmetes teremtményéből: csillogó bőrű, zselézett hajú tinibálvány. Mert mi más lenne a vámpír, ha nem az emberiség legstílusosabb félelme? Egy szörny, aki idővel megtanult udvarolni, öltönyt húzni és romantikus hősnek látszani – a horror történetének legvonzóbb paradoxona.