Kíváncsi vagy, ki támogat Téged?

Azt hinnénk, hogy a modern ismerkedés csúcsát a jobbra húzás, a GIF-ek és a „mizu?” üzenetek jelentik. Pedig száz évvel ezelőtt a berlini éjszakai életben már olyan technológiával flörtöltek, amit ma is simán eladnának prémium extraként: a pneumatikus csőpostával. Igen. Csőpostával. A szó legszorosabb értelmében.

A mai világban egy pillantás a telefonra, és már tudjuk is, mennyi az idő. De volt idő – szó szerint –, amikor az embereknek nem volt saját pontos órájuk, és ha tudni akarták, hány óra van, hát… meg kellett venniük az információt. És itt lép színre Ruth Belville, a legendás „Greenwich Time Lady”, aki szó szerint árulta az időt.

Volt idő, amikor a férfiak verset írtak, virágot vittek és három napig köröztek a ház körül, hogy a lány egyszer végre kinézzen az ablakon. Ma ugyanez az odaadás könnyen kimerítheti a zaklatás fogalmát – különösen, ha az „ablak” a Messenger chatablakát jelenti. A világ gyorsabban változott, mint a romantika szabálykönyve, így sokan érzik magukat tanácstalannak: mi számít figyelmességnek, és mi tolakodásnak?

Előadás közben suttogás, csókok és pattogatott kukorica még belefér – de ha a film legjobb jeleneténél kell kimenekülnöd a mosdóba, oda a romantika. A hosszú filmek és a sürgető hólyagérzet örök páros, de egy kis előrelátással elkerülheted, hogy a randid magányosan ücsörögjön a nézőtéren, míg te sorban állsz a mosdónál.

Amikor az ember szerelembe esik, hajlamos azt gondolni, hogy a különbségek vonzzák egymást. „Ő a tűz, én a víz, de milyen jól kiegészítjük egymást!” – hangzik a klasszikus romantikus narratíva. De a tudomány most ismét ránk kacsint: valójában sokkal inkább saját tükörképünket keressük a másikban.

A viktoriánus korszak Angliája híres volt a szigorú illemszabályokról, a komor ruhákról és a feszes erkölcsökről. Ki gondolná, hogy épp ekkor élte fénykorát egy olyan élvezet, ami ma a nyári bulik és randevúk sztárja: a fagylalt? Pedig így volt – még ha néha szó szerint életveszélyes is volt egy gombóc.

„Helló, szép a mosolyod!” – és ez most tényleg egy géptől jött?

Avagy miért lenne kínos, ha a növényed forróbb vagy szagosabb lenne nálad?

„Sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör” – tartja a magyar mondás, amit sokan idéznek másnapos fejjel, de kevesen tudják, valóban megállja-e a helyét. Az biztos, hogy sokan fogadtak már meg ilyen szabályokat egy-egy másnapos reggelen, amikor a fejfájás hangosabb volt, mint a szomszéd fúrója. De vajon tényleg számít az italok sorrendje? És mit kezdj ezzel, ha épp az első randidon döntesz úgy, hogy „csak egy pohár bort” kérsz?

Macskás férfival randizni olyan, mintha nem egy, hanem két kapcsolatba lépnél egyszerre: eggyel, aki rendszeresen hoz neked virágot, és eggyel, aki az ágy sarkából figyeli, vajon méltó vagy-e szeretett gazdájához.