Hogyan vidíthatnál fel bennünket?

Ha valaha is azon kaptad magad, hogy hideg fejjel kezeled a legnagyobb drámákat, vagy nem igazán ráz meg mások szenvedése, akkor lehet, hogy nem egyszerűen higgadt vagy – hanem a tudomány szerint enyhén pszichopata. De mielőtt elkezdenéd keresni a legközelebbi börtönkatalógust, érdemes megnyugodni: a pszichopátia nem mindig jelent bűnöző hajlamot.

Az emberiséget évtizedek óta kettévágjuk egy nagy pszichológiai ollóval: vannak az introvertáltak, akik szeretnek elvonulni, és vannak az extrovertáltak, akik a társaság középpontjában érzik jól magukat. De mi van azokkal, akik sehogy sem illenek bele ebbe a bináris felosztásba? Íme, a pszichológia legújabb sztárfogalma: az outrovertált. A hírt a Psychology Today hozta le 2025-ben, és azonnal felkeltette a szakemberek és laikusok figyelmét.

A kaktusz nem kér sokat: némi fény, néha egy kis víz, és békén kell hagyni. Nem sértődik meg, ha elfelejted, nem hervad el drámaian, nem hullatja demonstratívan a leveleit. Épp ezért sokan – különösen párkapcsolati viharok után – pont ilyen társra vágynak. Egy kis zöld, ami nem igényel túl sokat. Vajon mit mond ez rólunk?

Avagy: mikor több az egó, mint a képfelbontás.

A nárcizmusról sok szó esik, különösen, ha párkapcsolatokról van szó. De vajon mi alakítja ki ezt a személyiségvonást? Genetika, gyerekkori élmények, társadalmi nyomás? Egy friss, több mint 10 000 ember adatait elemző kutatás most új fényt vet a háttérre – és a válasz kulcsa a kötődés lehet.

A Harcosok klubja óta sokan gondolják, hogy a többszörös személyiségzavar valami filmbe illő túlzás. Pedig a disszociatív személyiségzavar – vagyis az, amikor valakiben több, egymástól elkülönülő személyiség él – valós, diagnosztizálható és ritka, de nagyon is létező jelenség. De honnan lehet tudni, hogy valakinek (vagy akár neked) több személyisége van? És mik ezek a személyiségek valójában? Cikkünkben érzékenyen, mégis közérthetően járjuk körbe ezt a sokak számára misztikusnak tűnő állapotot.

Kevés kifejezés bír akkora sztereotípiás erővel, mint a "hárpia". Elég egy nő, aki hangos, határozott, netán indulatos – és máris megkapja a bélyeget: "úgy viselkedik, mint egy hárpia". De honnan ered ez a szó? És miért használjuk ma is olyan könnyedén – gyakran ott is, ahol nem kéne?

Az utóbbi években gombamód szaporodnak a nárcisztikus exek – legalábbis, ha a közösségi médiát nézzük. Elég egy nehéz szakítás, néhány bántó mondat vagy önző viselkedés, és máris kész a diagnózis: nárcisz! De vajon valóban az? Vagy csak túl könnyen ragasztjuk rá ezt a címkét valakire, aki egyszerűen nem passzolt hozzánk? Ebben a cikkben segítünk eligazodni a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) valódi jellemzői és a hétköznapi, kellemetlen viselkedés közötti különbségekben – edukatívan, őszintén és ítélkezés nélkül.

Képzeld el, hogy valaki először jár nálad. Még nem sokat tud rólad, talán épp csak egy randin vagytok túl, de most belép az otthonodba. A lábtörlődet nézi. A könyvespolcodat pásztázza. A konyhádban körülnéz, és közben szépen lassan összerakja a képet rólad. Csak épp nem te meséled el neki, ki vagy – a lakásod teszi meg helyetted.

De vajon azt a történetet meséli, amit te is mesélnél?

Avagy miért szeretjük azokat, akik tökéletlenek, káromkodnak és néha elrontanak mindent – de legalább emberiek.