Hogyan kell elképzelni az offline randizást?
Nincs ebben semmi hókuszpókusz: mi úgy tartjuk, hogy a személyes találkozás a döntő. Nézegethetünk akármeddig fotókat, ha élőben nem jön be a másik ember, de ennek ellenkezője is igaz: nem biztos, hogy fényképen felfigyelek rá, de élőben simán levehet a lábamról. Mi kihagyjuk a felesleges online köröket, hiszen előbb-utóbb úgyis személyesen kell találkozni a másikkal, csak úgy tud egy kapcsolat szárba szökkenni.
Vagyis az online egy csapda?
Vannak, akik online akadnak rá a párjukra, de szerintem az online társkeresés jórészt szemfényvesztés. Elhiteti velünk, hogy hatalmas a választék, pedig a regisztráltak között rengeteg a kamu profil, a házas, a komolytalan kalandor. Elhiteti azt is, hogy elég beikszelnünk az igényeinket, máris dúskálhatunk a jelöltekben. Ha ez így működne, akkor elég hamar társat találna mindenki, nem? Mégis, ma jóformán minden második ember párkereső.
Szerinted mi az oka annak, hogy ennyi társtalan ember van?
Én úgy látom, hogy nehezen alkalmazkodunk. Már az első problémánál szakítunk, meg se próbáljuk rendbehozni a kapcsolatot, új lendületet vinni bele. Mindenki azt mondja, hogy a párkapcsolat is a fogyasztói kultúra lenyomata lett, és én sem tudok mást mondani. A másik, hogy sokan valami fergeteges, filmekben látott szerelemről álmodoznak. Úgy képzelik, hogy eljönnek a programra, ahol aztán meglátják a másikat, és mintegy varázsütésre őrülten szerelmesek lesznek. Én nem hiszek az ilyesmiben. Ha valaki szimpatikus, több esélyt kellene adni a megismerésére. Pont most volt egy nagyon helyes történetünk, az egyik legkedvesebb randizónk találta meg a boldogságát nálunk, hosszú keresgélés után, és úgy, hogy a fiúval többször elmentek „egymás mellett”. Aztán egyszer leültek hosszabban beszélgetni.
A személyes odafigyelés mit jelent nálatok?
Sokan megdöbbennek, amikor megtudják, de mi mindent „manuálisan” végzünk a jelentkeztetés során. Nem gépekkel „beszélgetnek”, automata üzeneteken keresztül a jelentkezők, hanem velünk. Figyelünk a születési évszámokra, és kérés esetén akár arra is, ha egy korábbi partnert szeretne valaki elkerülni egy adott programon. Sok randizóval vagyunk nagyon jó, szinte baráti kapcsolatban, figyeljük nekik a lehetőséget, szólunk, ha van egy számukra kedvező program. Kolleganőmmel azon szoktunk nevetni, hogy rendezhetnénk kívzjátékot a randizók születési évéből, mert szinte mindenkiét fejből tudjuk. Ahogy az egyik fiú írta: gondolom, hogy naponta ezer emberrel leveleztek, de mégis úgy érzem, mintha csak velem tennétek. Vicces egyébként, hogy Dórival annyira jól dolgozunk együtt, hogy sokan azt hiszik, egy személy vagyunk.
Vannak törzstagok a Randimásképpnél?
Persze, nagyon sokan. Ennek örülünk, hiszen jól érzik magukat, szeretnek hozzánk járni. Az, hogy nem találják meg egy ideig a párjukat, nem azt jelenti, hogy nincs rá lehetőségük. Van, hogy az embernek először magában kell készen állnia, addig is társaságot keres, és aztán egyszer csak eljön egy olyan valaki, akivel már többet is el tud képzelni. Azt is sokan mondják egy-egy programnál, hogy már csak a programért magáért is jönnek. Például a házibulik így teltházasak. Végre egy buli, ahol táncolhatunk, normális időben kezdődik, és jó a társaság! Ezzel már el is vettük a dolog élét: az esély ugyanúgy ott van, hogy találkozik valakivel, hiszen itt mindenki társkereső, de egyáltalán nem ezen görcsöl, hanem azon gondolkodik, hogy ma este melyik számot válassza a karaoke listáról.
Vagyis a programjaitokon barátságok is születnek?
Sőt! Vannak olyan kis csapatok, akik itt ismerkedtek meg, és együtt mennek ide-oda. Sokszor, főleg az újrakezdők, elváltak nehezen indulnak neki, ezért a túrát szoktuk nekik ajánlani. Egy kirándulás közben semmi feszengés nincs, és ráadásul hamar rájönnek, hogy a túratársak közül is sokan járnak hasonló cipőben. Volt már olyan, hogy valaki egy-két túra után már a házibuliba is elmerészkedett.
A lányok vagy a fiúk a kitartóbb párkeresők?
A fiúk. Talán meglepő, de már 30-35 felé is nagyon kitartóan keresik a társukat, nem adják fel. A fiatalabb lányok ellenben gyakran úgy vannak vele, hogy eljönnek megnézni, jóformán egész este távol tartják maguktól a dolgot, mintha véletlenül erre jártak volna, nem is tudnak feloldódni, nem is jelölnek senkit, majd azonnal közlik, hogy ez nem nekik való. Ők még azt hiszik, hogy válogathatnak, talán még meg is tehetik, de mi már látjuk, hogy sajnos nem sokáig.
Azt akarod mondani, hogy egy kor felett szűkülnek a lehetőségek?
Pontosan. Nem árulok el azzal nagy titkot, ha elmondom, hogy a lányok lehetőségei drasztikusan csökkennek 35 felett, de 40-42 felett már szinte minimálisra apadnak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy 40 feletti nőnek semmi esélye, de tény, hogy az ilyen, személyes találkozásokra épülő rendszerben sokkal jobban „oda kell tennie” magát. Vagyis a házibulin kevés az, ha a sarokban áll és várja, hogy leszólítsák. Ez ma már nem elég, teszik vagy sem, ez van. A legutóbbi házibulin volt egy lány, aki egész este mosolygott, énekelt, játszott, és bár 40 felett volt, kölcsönös jelöléssel távozott az estéről, és én úgy tudom, ez azóta is tart. Legszívesebben elmondanám minden lánynak, hogy tessék aktívabbnak lenni, és ne várni a csodára, mert nem biztos, hogy elérkezik.
Tényleg odamész és elmondod a valóságban is?
Nem megyek oda. Nem erőltetünk rá semmit sem a randizókra, nem tartok nekik hegyibeszédet. Persze ha valakivel jóban vagyunk, és beszélgetés során kéri, szívesen adok finoman tanácsot. Vannak beszélgető estjeink is, ahol éppen ezeket a témákat boncolgatjuk, aki fogényok rá, elmegy, és foglakozik ezzel a kérdéssel, mi megteremtjük a lehetőséget.
Vannak sikertörténeteitek?
Természetesen. Decemberben megszületett az első baba, Petráról képet is küldtek a büszke szülők. De nemrég kaptunk egy esküvői értesítést is, megkönnyeztük a kolleganőmmel. Sajnos nem mindenkiről tudunk, van, aki megírja, hogy lett folytatása a kapcsolatnak, van, aki nem, de drukkolunk mindenkinek.
A gyorsrandit tudatosan száműztétek a kínálatotokból?
Igen. Úgy véljük, hogy az ilyen 5 perces randik nagyjából ugyanazt tudják, mint egy fénykép, csak itt beszél is a kép, 5 perc alatt nem lehet túljutni a sablonokon. Te mit mondanál pár percben? Nyilván felsorolnád a leglényegesebb paramétereidet, vagyis ugyanazt tudnám meg rólad, amit egy adatlapról is megtudhatok, de azt például nem, hogy veszed-e az ironikus humoromat, vagy szeretnél-e irányítani, ha ketten közös játékos feladatot kapunk.
Ezért hangsúlyozzátok a játékos feladatokat szinte minden programotoknál?
Nem én mondtam, hogy a játék mindet megmutat az emberből, de teljesen egyetértek vele. Pár óra játék alatt nem tud rejtve maradni semmi. Tudatosan figyelünk arra is, hogy a lehető legkedvezőbb áron kínáljuk a programjainkat. Nálunk nincs regisztrációs díj, csak és kizárólag a programokért kell fizetni. A Játékos basic esténknél tudtunkkal nincs kedvezőbb árú hasonló program a városban, és a többi rendezvényen is barátságos árak vannak, a program mellett megszervezzük és garantáljuk a társkeresők jelenlétét, és a legtöbb programon valami fogyasztást is csempészünk az árba. Nem szedünk regisztrációs díjat azért, hogy a randizókkal szerveztessünk programokat, minden rendezvényen játékvezető van, hogy oldja a hangulatot, segítse az ismerkedést. A túrától a kávéházi randikon át, a nagyobb létszámú buliig többféle programunk van, hiszen az a célunk, hogy mindenki úgy ismerkedjen, ahogy ő jól érzi magát.
