Sír a kollégánk miattad!

Kevés filmes műfajt övez annyi előítélet, mint a horrort. A közvélekedés szerint aki képes önszántából végignézni, ahogy valakit egy túlvilági lidérc kerget a sötét pincébe, az biztosan vagy érzéketlen, vagy furcsa, vagy minimum kétes viszonyt ápol a zseblámpákkal. A tudomány azonban egy elegáns csavarral felborítja ezt a sztereotípiát: a horrorrajongók ugyanis – kapaszkodjunk meg – átlag feletti empátiával rendelkeznek. És nem, ez nem egy „plot twist”, hanem egyre több kutatási eredmény áll mögötte.

Ha azt hiszed, hogy a tenger csúcsragadozói mindig komor szuperhősök, akik sosem engedik el magukat, készülj fel: a természet most bemutatott egy olyan jelenetet, ami inkább hasonlít egy romantikus filmre, mint egy természetfilmre. Norvégia partjainál ugyanis először sikerült vadon élő orkákat „nyelvvel csókolózni” megfigyelni.

A menstruációs görcsök olyanok, mint a váratlanul befutó rokonok: mindenki tudja, hogy léteznek, sokak életét megnehezítik, mégis alig beszélünk róluk komolyan. Pedig az érintettek 90%-a tapasztal fájdalmat – és mégis: a tudomány máig nem tudja pontosan, miért fáj ennyire. Ez nem vicc. A női testet érintő kutatások olyan lemaradásban vannak, hogy néha az az érzésünk, mintha a tudomány csak vállat vonna: „hát, valami történik ott…”.

A mai világban egy pillantás a telefonra, és már tudjuk is, mennyi az idő. De volt idő – szó szerint –, amikor az embereknek nem volt saját pontos órájuk, és ha tudni akarták, hány óra van, hát… meg kellett venniük az információt. És itt lép színre Ruth Belville, a legendás „Greenwich Time Lady”, aki szó szerint árulta az időt.

Váratlan ajándék.