A költekező, aki szerint „ez csak egyszer van egy évben”
A költekező már októberben ünnepi lázban ég. Ő az, aki úgy gondolja, hogy a karácsony a szeretet, a gesztusok, a szépség és a „ha már csináljuk, csináljuk rendesen” szezonja. A pénztárca az ő szemében nem egy óvatosan kezelendő erőforrás, hanem ünnepi díszlet. A kutatások szerint a költekezőket gyakran a jutalmazó idegrendszeri mechanizmusok vezérlik: amikor másokat tesznek boldoggá, dopamin- és oxitocinszintjük megugrik. Magyarul: ők tényleg jobban érzik magukat attól, hogy költenek. Ő az, aki képes húsz percen át érvelni amellett, hogy a „rénszarvasos lámpafüzér” elengedhetetlen, mert „hangulatot csinál”.
A spóroló, aki szerint „nem kell mindent túlgondolni”
A spórolók nem a meghittséget utálják – csak a bankkártya füstölését. Sokan közülük valójában biztonságorientált pénzügyi típusok, akiknek az idegrendszere érzékenyebb a gazdasági kockázatokra. Míg a költekező dopamintól ragyog, a spórolóban a veszélyjelző lámpa gyullad ki: „Havi költségkeret? Helló?” Ők azok, akik fgyelmeztetnek: „Attól még karácsony lesz, ha nincs három különféle csomagolópapír.”
A „majd megoldjuk” típus – aki addig nyugodt, amíg nem számol
Ez a személyiségtípus teljes szívvel hisz abban, hogy az élet végül valahogy mindig rendeződik. Ő az, aki a kasszánál lepődik meg igazán, majd azt mondja: „Nem baj, majd januárban átnézzük.” Pszichológiai érdekesség: ez a típus gyakran alulbecsüli a hosszú távú következményeket, mert számára a pénz sokkal inkább eszköz a pillanat megéléséhez, mint korlát.
A stratégiai tervező – egyszemélyes Excel-táblázat
A stratégiai tervező már novemberben kész költséghatékony ajándéklistát ír, színek szerint kategorizálva. Tudományos háttér: ők a racionalizáló típusok, akiknek az agya stresszhelyzetben a rendszerezést választja. Ha egy költekezővel él párkapcsolatban, az ünnepek alatt gyakran olyan érzése van, mintha egy romantikus filmben próbálna költségvetési prezentációt tartani.
Miért karácsonykor robban a pénzügyi dinamika?
A kutatók szerint az ünnepek alatt az emberek három területen mutatnak fokozott érzékenységet:
- státusz: ki milyen ajándékot ad és kap?
- szerepek: ki érzi a felelősséget az ünnepi hangulatért?
- identitás: milyen családból jövünk, milyen ünnepet tartunk fontosnak?
A pénzügyi különbségek ezek metszetében olyan gyorsan nőnek, mint a bejgli tésztája, ha túl sok élesztő kerül bele.
Miért lesz ebből veszekedés? A tudomány válaszol
A „minek költünk ennyit” viták mögött nem a pénz a lényeg, hanem a biztonságérzet. A spórolónál ez a megtakarításban jelenik meg, a költekezőnél a bőségben. Vagyis amikor valaki azt mondja: „Nem kell ennyi ajándék”, valójában ezt jelenti: „Félek, hogy túlterheljük magunkat”. Amikor pedig valaki azt mondja: „Pedig ezt szeretném”, az sokszor annyit tesz: „Nekem ez hozza a meghittséget”. A különbség nem jó vagy rossz – csak más.
Hogyan lehet ebből béke a fa alatt?
A tudomány szerint azok a párok jutnak át könnyebben ezen a konfliktuson, akik:
- előre megbeszélik, meddig tart a „közös keret”,
- megértik a másik pénzügyi személyiségtípusát,
- felismerik: egyiknek a biztonság, másiknak a nagylelkűség jelenti a szeretet kifejezését.
A karácsony lényege nem az, hogy ki mennyit költ. Hanem az, hogy sikerül-e úgy szeretni és támogatni egymást, ahogyan a másiknak a legjobban esik.
És ami ilyenkor igazán számít: a pénzügyi személyiségtípusok karácsonykor felerősödnek – de ez nem baj
A különbségek nem széthúznak, hanem kijelölik, hol lehet megtanulni jobban figyelni a másikra. A „minek költünk ennyit?!” kérdés tehát nem a béke ellensége, hanem egy jelzés: itt az ideje megérteni, mit jelent a biztonság vagy az ünnepi öröm a párunk számára.
Ha pedig sikerül összehangolni a költekezőt a spórolóval, a fa alatt csend lesz – mármint egészen addig, amíg valaki ki nem ejti a kezéből a díszek dobozát.
