Hogyan vidíthatnál fel bennünket?

Amikor a családon belüli bántalmazás kerül szóba, legtöbbször az áldozatokra – főként nőkre és gyerekekre – irányul a figyelem. Jogosan. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy mi lesz azokkal a fiúgyerekekkel, akik némán nézik végig az otthonukban zajló erőszakot. Ők nemcsak elszenvedői az agressziónak, hanem sokszor tanúi és akaratlan tanulói is annak. Vajon elkerülhetetlen, hogy felnőttként ők is bántalmazók legyenek? Szerencsére nem.

A gyermekkori erőszak hatása a felnőttkori kapcsolatokra

"Miért nincs Victoria Beckham-alakja?" – kérdik a kommentelők.

Macskás férfival randizni olyan, mintha nem egy, hanem két kapcsolatba lépnél egyszerre: eggyel, aki rendszeresen hoz neked virágot, és eggyel, aki az ágy sarkából figyeli, vajon méltó vagy-e szeretett gazdájához.

A szerelemben sok mindent el lehet nézni. A horkolást, a fürdőszobában hagyott zoknit, sőt, még azt is, ha ő a tejfölt rendszeresen az asztalon felejti. De ha a kedvenc fehérneműd újra és újra rózsaszínben pompázik, ideje szembenézni a valósággal: a pasi nem tud mosni. Csak azt hiszi.

A legtöbb férfi számára ez a mondat egy megkönnyebbülés: "Hála az égnek, nincs gond!" Csakhogy van. A „Semmi baj!” egy olyan kifejezetten női eredetű nyelvi lelemény, ami valójában egy kódolva elrejtett, passzív-agresszív figyelmeztetés. Tény: amikor ő azt mondja, hogy minden rendben, a valóságban már készen áll a lelki atombomba. Csak csendben ketyeg.