A kettős erkölcs kora
A 20. század eleji társadalom felszínén szigorú erkölcsi rend uralkodott: család, vallás, tisztaság, női szemérem. Ugyanakkor a nagyvárosok, különösen Budapest, éjszakánként egészen más arcot mutattak. A bordélyházak virágoztak, a férfiak életének természetes, ám nyíltan nem vállalt része volt a prostitúció, miközben a nőket továbbra is bűnösnek és veszélyesnek bélyegezték. A hatóságok végül úgy döntöttek: ha már nem lehet megszüntetni, legalább szabályozni kell.
Mit írt elő a törvény?
A korabeli szabályozás szerint a prostituáltakat hivatalosan nyilvántartásba kellett venni, rendszeres orvosi vizsgálatnak kellett alávetniük magukat, és csak kijelölt házakban dolgozhattak. A bordélyházakat engedéllyel működtették, a rendőrség pedig szigorúan felügyelte őket. A cél a közegészségügyi kockázatok csökkentése volt – nem pedig a nők védelme. A rendszer leginkább a nők testének ellenőrzéséről szólt.
A férfi prostitúció – láthatatlan téma
A fennmaradt jogi források és korabeli iratok nem tesznek említést a férfi prostituáltakról. A törvény kizárólag a nőkre vonatkozott: ők voltak a „kéjnők”, akikre a hatóságok „rendet tartó” szemmel tekintettek. A férfiak szexuális életét a társadalom természetesnek, sőt, „férfidolognak” tartotta. A férfi prostitúció ezért szinte láthatatlan maradt, nem szerepelt a nyilvántartásban, nem volt szabályozva – mintha nem is létezett volna.
Ez a hallgatás önmagában sokatmondó: a törvény nem az egyenlőségről, hanem a nemi szerepek hatalmi rendjéről szólt. A női test szabályozható, a férfi vágy viszont magától értetődő volt.
A „piros lámpás” Budapest
A századfordulós Budapest tele volt engedéllyel működő bordélyházakkal, főként a belső kerületekben. A híres „Fészek” ház például a városi elit titkos találkozóhelye volt. A felszín mögött azonban rengeteg tragédia húzódott: szegénység, erőszak, emberkereskedelem és társadalmi képmutatás. A nők gyakran kényszerből kerültek ebbe a világba, és ha egyszer bekerültek a nyilvántartásba, onnan szinte lehetetlen volt kijutni.
A törvény ára
A szabályozás látszólag rendet hozott, de valójában konzerválta a társadalmi egyenlőtlenséget. A prostituáltak jogokat nem kaptak, csak kötelezettségeket. Az orvosi vizsgálatok és rendőri ellenőrzések nem a biztonságukat, hanem a rendszer fenntartását szolgálták. A férfi kliensek ellenőrzéséről persze szó sem volt.
Ma sem zárult le a vita
Több mint egy évszázad telt el, de a kérdés ma is aktuális: hol húzódik a határ szabadság és kizsákmányolás között? Ma már az online világban zajlik mindez, de a vita ugyanaz: ki dönt a testéről, és mi számít valódi választásnak? A 1906-os törvény óta sok minden változott, de a morális dilemmák velünk maradtak.
A szabályozott bűn története
1906-ban Magyarországon törvénybe foglalták a prostitúciót – de nem a nők védelmére, hanem a társadalom nyugalmáért. A férfiak kimaradtak a törvényből, a nők pedig bekerültek a rendszerbe. Ez az ellentmondás máig visszhangzik minden olyan vitában, ahol a test, az erkölcs és a szabadság határairól beszélünk. És talán ez a legnagyobb tanulság: amit egyszer szabályoztak, attól még nem értették meg.
