Kíváncsi vagy, ki támogat Téged?

Kevés sportfelszerelés létezik, amelyről mindenki azt feltételezi: „Ez biztos mióta világ a világ, velünk van.” A sportmelltartó azonban meglepően új találmány – sőt, annyira új, hogy a szüleink generációja még simán sportolt nélküle, a női test igényeit pedig a lehető leghanyagabb módon kezelték.

A vetélés mindenhol fájdalmas, mindenhol veszteség – de nem mindenhol ugyanúgy beszélnek róla, és nem mindenhol ugyanazt kapja egy nő, amikor átéli. Van, ahol természetes része az életnek, másutt tabuként kezelik, szégyen vagy hallgatás övezi. A különbségek döbbenetesek, pedig maga a történés közös: egy várandósság megszakad, és vele együtt sokszor az álmok, a tervek is darabokra hullanak.

A vetélés mindig is az emberi élet része volt, mégis újra és újra tabuvá vált. A történelem során nemcsak a biológiai magyarázatok változtak, hanem az is, ahogyan a társadalom és a közösségek viszonyultak ehhez a veszteséghez. Ami ma egészségügyi problémaként és lelki traumaként jelenik meg, az évszázadokkal ezelőtt gyakran bűnnek, szégyennek vagy épp isteni figyelmeztetésnek számított.

A menstruációs görcsök olyanok, mint a váratlanul befutó rokonok: mindenki tudja, hogy léteznek, sokak életét megnehezítik, mégis alig beszélünk róluk komolyan. Pedig az érintettek 90%-a tapasztal fájdalmat – és mégis: a tudomány máig nem tudja pontosan, miért fáj ennyire. Ez nem vicc. A női testet érintő kutatások olyan lemaradásban vannak, hogy néha az az érzésünk, mintha a tudomány csak vállat vonna: „hát, valami történik ott…”.