Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Nicole Kidman neve mellé eddig inkább filmcímeket, vörös szőnyeget, díjakat és nagy alakításokat társítottunk. Most viszont valami egészen más miatt került a figyelem középpontjába: a friss hírek szerint életvégi dúlának, angolul death doulának tanul. Ez elsőre tényleg szokatlanul hangozhat, főleg egy világsztártól, de minél tovább gondolkodik rajta az ember, annál kevésbé tűnik furcsának. Inkább fájdalmasan ismerősnek.
Ha ma valaki meghallja azt a szót, hogy szerencsejáték, valószínűleg nem a jégkorszak női jutnak eszébe. Inkább kaszinók, sportfogadás, pókerasztalok, esetleg a családból az a rokon, aki mindig biztosra mondja a lottószámokat, majd csodálkozik, hogy megint nem jött be. Pedig egy friss régészeti kutatás alapján könnyen lehet, hogy a szerencsére, valószínűségre és véletlenre épülő játékok története jóval régebbi, mint eddig hittük, és a legkorábbi ismert játékosok között éppen a nők lehettek többségben.
A női létnek vannak egymástól markánsan elkülönülő életszakaszai, amelyek jobban eltérnek egymástól, mint a férfiaknál, és ennek táplálkozási vonatkozásai is vannak. Magyarországon a nők átlagosan hat évvel tovább élnek a férfiaknál, ám gyakran rosszabb egészségi állapotban, aminek egyik oka, hogy étkezéseikkel nem követik a megváltozott testi igényeiket. A legutóbbi hazai kutatás rávilágított arra, hogy 35 év körül van egy jelentősebb hízási időszak, 65 év felett pedig 10 magyar nőből már 8 túlsúlyos kisebb-nagyobb mértékben. Többek között azért, mert életük különböző szakaszaiban a test és a hormonháztartás szükségletei jelentős különbségeket mutatnak, amihez az étrendjüknek is alkalmazkodnia kellene, hogy a nők hosszabban és egészségesebben élhessenek.
A húsvéti asztalról általában úgy beszélünk, mintha magától állna össze. Mintha a sonka csak úgy előkerülne a megfelelő pillanatban, a tojások valahogy mindig pont jókor lennének megfőzve, a torma nem fogyna el, a kalács nem száradna ki, az ünnepi terítő pedig magától simulna ráncmentesen az asztalra. Az ünnepi hangulat kívülről nézve tényleg sokszor ennyire természetesnek tűnik. Belülről viszont, vagyis onnan, ahol mindez valójában létrejön, a kép már jóval összetettebb.