Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Gyerekkoromban azt hittem, hogy mire felnőtt leszek, maguktól beindulnak bennem a szerelőösztönök. Apám csavarhúzóval a zsebében járt még templomba is, nagyapám meg pusztán a tekintetével tudta ránézésre megfélemlíteni a rozsdás csapot, ami ettől aztán szégyenében megszűnt csöpögni. Ehhez képest én, 38 évesen, még mindig a Google-t hívom segítségül, ha elromlik valami a lakásban. Vagy inkább YouTube-ozok. Aztán két perc után lemondok róla, és hívok egy szerelőt. De érzem a tekinteteket. "De hát férfi vagy!" – súgja a társadalom. "Nem tudod megjavítani a villanykapcsolót?"
A szuperhősök világa első pillantásra csillogó páncélokat, hihetetlen képességeket és világmegmentő küldetéseket jelent. De ha a felszín alá nézünk, sok esetben megtört lelkeket találunk, akiknek ereje nemcsak fizikai, hanem lelki túlélőképességükben is rejlik. A Marvel és DC univerzum hősei gyakran olyan gyermekkori traumákat hordoznak, amelyek egész életüket – és kapcsolataikat – mélyen meghatározzák. Vajon mit tanulhatunk mi, hétköznapi emberek ezekből a történetekből?