Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Országos bajnok a nyársfaragásban és az erkélyes koktélparadicsom termesztésben. Ebből is látszik, hogy nem retten meg a kihívásoktól, most a lányok lelkének megismerésén fáradozik. Egyelőre a keleti harcművészetekben jobban kiismeri magát...
Azt hitted, zseniálisat szóltál – ő pedig csak néz rád, mintha épp most magyaráztad volna el a mosógép működését latinul. Ismerős? A humor sokak szerint a párkapcsolat „kenőanyaga” – de mi van, ha más fajta olajozást igénylünk?
A nárcizmusról sok szó esik, különösen, ha párkapcsolatokról van szó. De vajon mi alakítja ki ezt a személyiségvonást? Genetika, gyerekkori élmények, társadalmi nyomás? Egy friss, több mint 10 000 ember adatait elemző kutatás most új fényt vet a háttérre – és a válasz kulcsa a kötődés lehet.
Van az a pillanat, amikor randira készülve megnyomod a parfümszórót – egyszer, kétszer, majd még egy „biztos, ami biztos” fújás –, mert tudod: az illat az első benyomás része. De mi van, ha ezzel nemcsak az orrokat hódítod meg, hanem közben lebontod a tested saját, láthatatlan védelmi rendszerét is? Egy friss tanulmány szerint bizonyos illatanyagok – különösen azok, amelyek mesterségesen előállított parfümökben fordulnak elő – komolyan befolyásolhatják a bőröd kémiai pajzsát. Ez az a mikrobiális és kémiai réteg, ami segít semlegesíteni a környezetből érkező káros anyagokat, sőt a saját testszagod egy részéért is felel.
Állandó téma Tinder-üzenetváltásokban, randiprofilokon és sutyorgó baráti beszélgetésekben: „magas legyen”. De vajon miért van az, hogy a férfiak általában valóban magasabbak a nőknél? Genetika? Evolúció? Vagy csak a történelem során így szoktuk meg? A tudomány most egy új nyomra bukkant – méghozzá mélyen, az X-kromoszómában.
Vannak mondatok, amik elsőre ártatlanul hangzanak, de egy idő után már gyanúsan ismerősek lesznek. Például ez: „Én nem szeretnélek beskatulyázni, csak élvezem, amit most együtt csinálunk.” Vagy: „Nem kell ezt elnevezni, ami köztünk van, ugye?” A klasszikus: nem akarom címkézni. De mit is jelent ez pontosan? Mi van a szavak mögött? És mikor egészséges ez a hozzáállás – és mikor csupán egy finomra hangolt kikerülés?