Mi is az a "noice"?
Az angol „noise” (zaj) és a „no” (nem) szavakból született kifejezés, ami azt a vágyat fejezi ki, hogy bizonyos helyzetekben jó lenne teljes nyugalomban élvezni az élményt. Nem újkeletű dolog ez: már a viktoriánus korban is panaszkodtak a színházban hangoskodó közönségre. Csak éppen ma a technológia – telefonok, csipogó üzenetek, fényképezés – tette sokszorosan idegesítővé a helyzetet.
Miért vágyunk a csendre?
A pszichológusok szerint a zaj nemcsak bosszantó, hanem valóságos stresszforrás. Ha valami folyamatosan megszakítja a figyelmünket, az agyunk sosem tud igazán ellazulni. A koncert vagy a film így kevésbé lesz élmény, inkább olyan, mintha multitasking üzemmódban próbálnánk pihenni. És valljuk be: a multitasking és a romantikus film egyszerre elég rossz párosítás.
Párkapcsolati próbatétel: zajtűrés 101
A „noice” nemcsak kulturális élményeknél fontos. Gondolj bele: hány kapcsolat végződött azzal, hogy egyik fél nem bírta elviselni a másik szürcsölését, horkolását vagy állandó telefonpittyegését? Az apró zajok a mindennapokban is próbára teszik a türelmet. Egy kis figyelmesség – például kikapcsolt értesítések vacsora közben – gyakran nagyobb romantikus gesztus, mint egy csokor virág.
Lehet ebből megoldás?
Egyre több moziban és koncerthelyszínen próbálnak szabályokkal vagy technológiával tenni a csendesebb élményért. Léteznek zajcsökkentő fejhallgatók, sőt olyan színházak is, ahol már a belépéskor leadatják a telefonokat. Persze a teljes csend illúzió – de ha a közönség kicsit odafigyel, mindenkinek marad hely a valódi élményre.
Záró akkord
Legyen szó koncertről, filmről vagy párkapcsolatról, a tanulság ugyanaz: néha a legszebb hang a csend. És bár a teljes noice még utópia, mi mind hozzátehetünk egy kis halkabb világért – ha másként nem, azzal, hogy a következő koncerten inkább tapsolunk, mint telefonálunk.
