Tetszik? Akkor viszonozd!

Ha valaha is kaptál (vagy ajándékoztál) vörös rózsát Valentin-napon, évfordulón vagy egy bocsánatkérés mellé csúsztatva, akkor tudod: ez nem csak egy virág. Ez a szerelem nonverbális „szeretlek, de nem akarok erről most beszélni” formája. De miért pont a vörös rózsa lett a romantika nagykövete? Miért nem a napraforgó vagy a kaktusz? Utánajártunk, és megnyugtatunk: nem egy virágpiaci marketingfogásról van szó. A vörös rózsa szerelmes karrierje jóval régebbre nyúlik vissza – egészen az ókori mitológiákig.

Hazugságvizsgálóra nem telik? Semmi gond, ott van helyette a jó öreg testbeszéd. A brit Science Focus cikke alapján most megtanulhatod, hogyan olvasd le valaki arcáról (vagy a sajátodról), ha a szavak mögött inkább mese van, mint valóság. És igen, néha elég egy arcrezdülés, egy kis torkot köszörülés vagy egy fura félmosoly – például a randin, amikor azt mondja: „Nem, soha nem nézek focit!”

Ez a cikk nemcsak akkor lesz hasznos, ha titkos CIA-ügynök vagy, hanem akkor is, ha csak szeretnéd tudni, valóban „csak barát” volt-e az az ex, akitől még mindig kap szívecskés üzeneteket. Vagy ha kíváncsi vagy, tényleg ő főzte-e azt a lasagnét, amit állítólag „évek óta tökéletesít”.

Amikor a családon belüli bántalmazás kerül szóba, legtöbbször az áldozatokra – főként nőkre és gyerekekre – irányul a figyelem. Jogosan. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy mi lesz azokkal a fiúgyerekekkel, akik némán nézik végig az otthonukban zajló erőszakot. Ők nemcsak elszenvedői az agressziónak, hanem sokszor tanúi és akaratlan tanulói is annak. Vajon elkerülhetetlen, hogy felnőttként ők is bántalmazók legyenek? Szerencsére nem.

A gyermekkori erőszak hatása a felnőttkori kapcsolatokra

"Miért nincs Victoria Beckham-alakja?" – kérdik a kommentelők.

Macskás férfival randizni olyan, mintha nem egy, hanem két kapcsolatba lépnél egyszerre: eggyel, aki rendszeresen hoz neked virágot, és eggyel, aki az ágy sarkából figyeli, vajon méltó vagy-e szeretett gazdájához.