Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Vörös fiú és vörösbor párti, ebben a sorrendben. Autója nincs, de bicajozáshoz sisakot hord. Spanyol étkek közelébe engedni veszélyes!
Egy kapcsolat kezdetén minden apróság számít. Ki mit rendel az étteremben, milyen sorozatot néz, hogyan nevet. És persze: mikor zuhanyzik. Igen, jól olvastad – egy friss szakértői vélemény szerint az, hogy reggel vagy este zuhanyozol, többet elárulhat rólad, mint gondolnád. Nemcsak a napi rutinodra, hanem az alvásminőségedre, stressz-szintedre – sőt, akár a pároddal való kompatibilitásodra is hatással lehet.
Van, aki szerint csak a filmekben alszanak el egymás karjaiban. Mások szerint nincs is jobb annál, mint amikor a másik meleg bőre ott van karnyújtásnyira. Most azonban a tudomány is beleszól a takaró alatti romantikába: egy friss kutatás szerint azok a párok, akik összebújva alszanak el, alacsonyabb stressz-szinttel és nagyobb biztonságérzettel élnek.
Ha legközelebb azt mondod, hogy „rossz érzésem van a gyomromban”, lehet, hogy szó szerint igazad van. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a bélflóránk – azaz az emésztőrendszerünkben élő mikrobák összessége – nemcsak a fizikai egészségre, hanem a mentális állapotunkra is hatással van. Egy friss tanulmány most még tovább megy: úgy tűnik, hogy a depresszió, a bipoláris zavar és a szorongásos rendellenességek mögött közös baktériumtípusok állhatnak.
Képzeld el: hazaérsz, az ajtóban ott áll, kezében egy csokor virág. Nem a benzinkutas fajta, hanem tényleg szép. Csak úgy. Mert gondolt rád. Mert ma is szerelmes beléd. Mert ő ilyen figyelmes. …és most ébredj fel. A valóság az, hogy a virág – a filmek, reklámok és anyák napja ellenére – valamiért sok kapcsolatban úgy működik, mint az egyszarvú: szép, de ritka. De vajon miért olyan nehéz rávenni a másikat, hogy néha hozzon virágot? És hogyan lehet ezt elérni anélkül, hogy passzív-agresszíven rajzszöget rejtenél a párnája alá?
Az elengedés szép gondolat – csak épp fáj, mint a nyíl a bordák között. Mert valljuk be: amikor szerettünk valakit, de már nem tudunk vele lenni, a legegyszerűbb dolog gyűlöletbe csomagolni a veszteséget. „Amúgy is bántott.” „Túl hideg volt.” „Én jobbat érdemlek.” Ezek a mondatok nem mindig hazugságok – csak nem a teljes igazság. De mi van, ha nem akarod elhazudni, mennyire szeretted? Ha nem akarsz haragból búcsút inteni, hanem méltósággal, tisztán, emberséggel? Lehet így egyáltalán?