Nem az idő a legfontosabb, hanem a kapcsolat
A közbeszédben az okostelefon‑függőséget gyakran pusztán képernyőidőben mérjük. Pedig a kutatások szerint nem önmagában az számít, mennyi időt töltünk a telefonunkkal, hanem az, mire és hogyan használjuk.
Egy dél‑koreai egyetemisták körében végzett felmérés szerint a női válaszadók több mint fele napi legalább négy órát töltött okostelefon‑használattal, míg a férfiaknál ez az arány jóval alacsonyabb volt. A különbség azonban nem pusztán mennyiségi: a használat célja is eltér.
Telefon, mint érzelmi biztonsági háló
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy a nők sokkal gyakrabban használják az okostelefonjukat kapcsolattartásra és érzelmi visszajelzésre. A közösségi oldalak, üzenetküldők és online jelenlét számukra nem kiegészítő funkciók, hanem a társas élet szerves részei.
A felmérésben a női résztvevők jelentős része számolt be arról, hogy bizonytalanságot vagy szorongást él át, ha nem fér hozzá a telefonjához. Ez az arány több mint kétszerese volt a férfi válaszadókénak. A jelenség hátterében a pszichológusok szerint az állhat, hogy a telefon az érzelmi kapcsolódás egyik fő eszközévé vált.
Mikor válik problémává a kötődés?
A kutatók hangsúlyozzák: nem minden intenzív telefonhasználat számít függőségnek. A probléma akkor kezdődik, amikor az eszközhöz való kötődés szorongással, alvásproblémákkal vagy figyelemzavarral jár együtt. A vizsgálat során több női résztvevő is jelezte, hogy nehezen tudja letenni a telefonját társas helyzetekben, utazás közben vagy akár beszélgetések során is. Ez a folyamatos készenléti állapot hosszú távon fokozhatja a mentális terhelést.
Miért más a férfiak mintázata?
A férfi résztvevők jellemzően célzottabban használták az okostelefont: rövidebb ideig, meghatározott időpontokban, például szünetekben vagy konkrét információszerzésre. Kevésbé volt jellemző rájuk az állandó ellenőrzés vagy az érzelmi kötődés. A kutatók szerint ez nem biológiai különbség, hanem társadalmi és pszichológiai mintázatok eredménye. A nők kommunikációs és kapcsolatorientált szerepei erősebben kapcsolódnak az online térhez, ami növeli a függőség kockázatát.
Mit tanácsolnak a szakértők?
A vizsgálatot vezető szakemberek nem tiltást javasolnak, hanem tudatos határhúzást. Időnként érdemes fizikailag is eltávolítani a telefont a közvetlen környezetből, különösen pihenés, alvás vagy személyes beszélgetések idején. A cél nem az, hogy lemondjunk a digitális kapcsolattartásról, hanem hogy az eszköz ne váljon az érzelmi biztonság kizárólagos forrásává.
Több mint technológiai kérdés
Az okostelefon‑függőség nem elsősorban technológiai probléma, hanem pszichológiai és társadalmi jelenség. A nők esetében a kutatások arra mutatnak rá, hogy az online kapcsolatok és a folyamatos elérhetőség iránti igény erősebben beépült a mindennapokba. Ez nem gyengeség, hanem alkalmazkodás egy olyan világhoz, ahol a kapcsolatok egyre inkább digitális csatornákon zajlanak. A kérdés inkább az, hogyan lehet ezt az egyensúlyt úgy megtartani, hogy közben a mentális jóllét ne sérüljön.
Az okostelefon tehát nem ellenség – de fontos felismerni, mikor válik túlzottan nélkülözhetetlenné.
