Sír a cica miattad!

Egy új pszichológiai kutatás szerint az érintés nem mindig a szeretet, a közelség vagy a bizalom jele. Vannak, akik számára ez a legfinomabb manipulációs eszköz. A tanulmány a „sötét triád” személyiségjegyekkel — nárcizmus, pszichopátia és Machiavellizmus — rendelkező embereket vizsgálta, és meglepő összefüggéseket talált: ők gyakrabban használják a testi érintést arra, hogy befolyásoljanak, irányítsanak vagy érzelmileg uraljanak másokat.

A 19. században a „hisztéria” lett a női lélek egyik legvitatottabb diagnózisa – egyszerre orvosi fogalom, társadalmi ítélet és kulturális tükör. A kor orvosai és filozófusai úgy vélték, a nők érzelmi ingadozásai, szorongásai, dühkitörései vagy éppen fáradtsága mind egyetlen gyökérre vezethetők vissza: a „túlérzékeny” női természetre. Így született meg a hisztéria mint mindent magyarázó „női betegség” – amelyet aztán évtizedekig használtak arra, hogy az érzelmeket, a szexualitást és az önállóságot orvosi címkével fojtsák el.

Az „anyai ösztön” kifejezés sokáig megkérdőjelezhetetlen igazságnak tűnt: mintha minden nő biológiailag programozva lenne arra, hogy azonnal tudja, mit akar a gyermeke, és hogyan kell róla gondoskodnia. Az újabb kutatások azonban mást mutatnak: a gondoskodás, a kötődés és a szülői reakciók nem velünk született, hanem tanult és kialakuló készségek – amelyek nemcsak a gyermeknevelésben, hanem a párkapcsolatokban is megjelennek.

Amikor újra meghallgatjuk a gyerekkorunkból ismert dalt, vagy elmerülünk egy régi film hangulatában, nem csupán emlékezünk – gyógyulunk is. A nosztalgia nem pusztán érzelgősség, hanem az agy egyik legösszetettebb önvédelmi mechanizmusa, amely segít stabilizálni az identitásunkat, csökkenteni a stresszt – és olykor megóvni a kapcsolatainkat is.

A passzív-agresszió a kommunikáció egyik legrejtélyesebb és leggyakoribb jelensége: olyan, mint egy mosoly, amely mögött fogcsikorgatás rejtőzik. Mindenki találkozott már vele – sőt, valószínűleg mindenki alkalmazta is valamikor, akár akaratlanul. De miért van az, hogy a legártatlanabb mondatok is képesek érzelmi aknákat rejteni?