Meg sem tudom számolni, hogy mennyi történetet hallottam már arról, hogy egy házasság azért futott zátonyra, mert kiderült, hogy a feleség vagy a férj ilyen vagy olyan. 5-10 év után állt elő a helyzet, hogy a férjről világossá vált, hogy munkakerülő, megbízhatatlan és lusta, a feleségről kiderült, hogy sosem készít vacsorát és semmiféle aktív programra nem lehet rávenni hétvégén. A beszélgetés során, mikor rákérdeztem: régen nem ilyen volt? - rendre az a válasz érkezett: hát de, régen is ilyen volt, csak azt hittem, megváltozik.
Először is, szögezzük le, az ember alapjaiban nem tud megváltozni. Ha mégis, akkor az kizárólag abból fakadhat, hogy ő maga szeretne változni (pl. végére szeretne járni annak, hogy miért hűtlen minden kapcsolatában, és ehhez szakember segítségét kéri, akivel aztán hosszú hónapok alatt esetleg felgöngyölíthetik, hogy mik lehetnek az okok).
Ami a párkapcsolatot illeti, ez egy összetett probléma, ugyanis a másik fél gyakran a saját boldogságának akadályát látja a partnere viselkedésében. Valójában neki nem arra van szüksége, hogy a másik megváltozzon, hanem arra, hogy szembenézzen a saját kérdéseivel: miért választok alkoholista férjet? miért nem lépek ki a kapcsolatból, ha már évek óta tudom, hogy a férjem megaláz, indokolatlanul szid, veszekszik, ordibál? miért ragaszkodom a feleségemhez, ha rideg és elutasító?
Sajnos sokszor az a helyzet, hogy néhány évig elhitetjük magunkkal, hogy „nem olyan rossz ember, csak sok a gondja a munkahelyén”, „majd a nyaralás alatt kipiheni magát, utána jobb lesz”, „ha vége az építkezésnek, biztosan nem így fog viselkedni”... Mindig adunk magunknak egy felmentést, ahelyett hogy szembenéznénk a saját életünkkel: miért nem találjuk a boldogságot? miért horgonyozunk le a rossz mellett?
Ha változást szeretnénk az életünk bármelyik területén, akkor mi magunk vagyunk azok, akiknek változtatni kell. Ne másokban, ne a külvilágban keressük az okokat! Nézzük meg, hogy mit tehetnénk mi magunk azért, hogy boldogabbak legyünk.
Nézzünk egy példát! Ha az a gondunk, hogy a férjünk nem elég házias, de soha nem is volt az a kapcsolatunk alatt, akkor vegyük tudomásul, hogy ő ilyen. Kényelmes, vagy nincs ideje, vagy csak egyszerűen munka után, fáradtan nem ez jár a fejében. Ha úgy érezzük, hogy ez nekünk teher, mi sem szeretnénk már munka után mosogatni, és nem vagyunk képesek megosztani a feladatot, akkor keressünk más megoldást. Például hívhatunk takarítónőt heti kétszer, ahelyett, hogy folyamatosan egymás fejéhez vagdossuk, hogy nem segít a háztartásban. Ne azt nézzük, hogy a másiknak miben kell változnia, hanem keressünk egy megoldást!
Vállaljunk felelősséget a saját boldogságunkért, mert nincs rosszabb, mint amikor valaki folyamatosan mártírszerepet játszik, és azt várja, hogy mások dolgozzanak az ő boldogságán.
Ha tényleg olyan a párunk, hogy nem bírunk együtt élni vele boldogan, akkor se az nem jó megoldás, ha csendben tűrünk, éveket áldozva erre a saját boldogságunkból, se az nem jó megoldás, ha állandóan zaklatjuk, nyaggatjuk, változtatásra sarkalljuk. Ha viszont csak apró dologról van szó, akkor ne arra pazaroljuk az energiánkat, hogy megpróbáljuk megváltoztatni őt, hanem arra, hogy megtanulunk jól viszonyulni hozzá, miközben megkeressük azokat a pontokat, amik miatt szerethető a társunk.
