Korábban persze én is azt hittem, hogy elég lesz a váláson túljutni. Aztán tiszta lappal kezdhetem, szabad leszek és megkönnyebbült. Az igazság azonban az, hogy sokkal, de sokkal nehezebbek a mindennapjaim.
A legszörnyűbb pillanataim azok ...
1. Amikor egyedül aggódom
A legrosszabb érzés, amikor egyedül aggódom a gyerekeimért. A lázas éjszakákon, amikor reszketve várom a reggelt, és azt, hogy végre megnyugtatást kapjak az orvostól. Amikor nem ér valamelyik időben haza, és rémeket látok. Amikor egyedül döntök egy nehéz helyzetben, és napokig rágom magam, hogy vajon helyesen cselekedtem-e. Amikor nincsenek velem, és én álmatlanul forgolódom. Amikor a gyerekeim jövője kizárólag az én döntéseimen áll, és én nem vagyok benne biztos, hogy jó iskolát választottam-e, hogy jól csinálom-e. Amikor kidőlök, és azon görcsölök, hogy ki fogja ellátni a gyerekeket, amíg betegeskedem.
2. Amikor egyedül ünnepelek
Nemcsak a születésnapokat, bármit. Amikor egyedül ülök a gyerekek karácsonyi műsorán, egyedül tapsolok a szavalóversenyükön, egyedül viszem őket az évzáró után fagyizni, egyedül vacsorázunk egy étteremben a győztes meccset megünnepelendő. Amikor egyedül én kiáltok fel, ha sikerül a nyelvtandolgozat, amire annyit gyakoroltunk. Mintha egyetlen szülőjük lenne, fáj, hogy az apjuk nincs velük a mérföldköveknél, a fontos eseményeken.
3. Amikor egyedül sírok
Amikor már mind alszanak, én kidőlök, és úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Amikor saját magamat rántom fel a hajamnál fogva, hogy mégis bírjam. És amikor végre sírni tudok, és senki sem törli le a könnyeimet, és senki sem ölel át.
4. Amikor muszáj segítséget kérnem
Nem vagyok az a típus, akinek könnyen megy a segítségkérés. Igyekszem mindent egyedül megoldani, és valahogy úgy is vagyok vele, hogy nem akarok másnak terhére lenni, gyengének látszani. De nem vagyok Isten. Amikor nem indul az autóm, és muszáj a gyerekeket elvinnem valahova, amikor fel kell hívnom a szomszédomat, hogy vásároljon be, mert az ágyat nyomom, amikor nem tudok háromfelé lenni, és kettőt le kell passzolnom, amikor céges rendezvényem van, és gyerekfelügyelet kell, akkor nincs más választásom. Ilyenkor nyomorultul érzem maga, úgy érzem, nem vagyok elég, nem tudok mindent megoldani, és pótolni a hiányzó szülőjüket.
5. Amikor csalódást okozok a gyerekeimnek
Nincs is ennél rosszabb érzés. Amikor elmondom, hogy idén nem nyaralunk mert nem futja rá. Amikor megtudják, hogy nem tudok ott lenni a meccsükön, mert megbeszélésem van. Amikor látom az arcukon a szomorúságot, amiért nem tudom a két tábort kifizetni. Amikor megszakadok, de mégsem megy valami egyedül, és csalódást okozok nekik.
6. Amikor az apjuk miatt is én tartom a hátamat
Amikor rám dühösek, amiért apu nem tud jönni a hétvégén, és nem mehetnek el vele. Amikor apu nem ér rá a szünetben, és egyetlen napra sem viszi el őket. Amikor a volt férjem péntek reggel mondja le az esti találkozót a gyerekekkel, valami halaszthatatlan munka miatt. Amikor nekem kell egyedül végigjutni a válás utáni nehézségeken a gyerekekkel, én viszem őket a pszichológushoz, én beszélek a tanárokkal, én megyek be a fogadóórára, amiért romlottak a jegyek, pedig nemcsak én váltam el. Amikor én válaszolok a megválaszolhatatlan kérdésekre. Amikor én próbálok udvarias lenni a volt anyósommal, aki csak tovább nehezíti a helyzetet.
