A szilveszter, mint kötelező örömforrás
Szilveszter az év azon estéje, amikor elvárás a jókedv. Hangosnak, felszabadultnak, társaságinak kell lennünk, még akkor is, ha belül inkább csendet szeretnénk. Ez az elvárás sokaknál nem lelkesedést, hanem feszültséget szül. Ha nem megyünk sehová, magyarázkodunk. Ha egyedül maradunk, úgy érezzük, mintha kimaradtunk volna valamiből – miközben valójában lehet, hogy pont ezt választottuk.
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal
Egyedüllétnek nevezzük azt az állapotot, amikor fizikailag egyedül vagyunk, de érzelmileg nem feltétlenül érezzük magunkat magányosnak. A magány ezzel szemben érzelmi hiányállapot, amely társas közegben is jelen lehet.
Egyedül szilveszterezni lehet:
- megnyugtató
- tehermentes
- őszinte
És igen, néha kifejezetten gyógyító.
Amikor nem akarunk számot vetni
Az év vége sokaknál automatikusan elindítja az összegezést: mi sikerült, mi nem, hol tartunk, hol kellene már tartanunk. Egyedül szilveszterezni viszont azt is jelentheti, hogy most nem akarunk számot vetni. Nem akarunk listát írni. Nem akarunk tanulságokat levonni. Csak lenni szeretnénk.
A csend nem üresség
Egy csendes szilveszter este nem feltétlenül szomorú. Lehet benne tea, könyv, film, zene – vagy csak gondolatok, amiknek most végre van helyük. A csend ilyenkor nem hiányt jelent, hanem teret.
Amit sokan éreznek, de kevesen mondanak ki
Sokan nem azért szilvesztereznek társaságban, mert vágynak rá, hanem mert félnek attól, mit jelentene egyedül maradni. Pedig az egyedül töltött este nem minősít minket. Nem mond semmit a kapcsolatainkról. Nem árul el semmit az értékünkről. Csak annyit, hogy most így van jól.
Ha idén egyedül vagy
Nem kell ezt megindokolni. Nem kell „jövőre majd másképp” ígéretet tenni. Nem kell úgy tenni, mintha ez átmeneti hiba lenne.
Az egyedül szilveszterezés nem végállomás. Nem lemaradás. Nem kudarc. Hanem egy teljesen érvényes állapot.
És ha ezt most elfogadjuk, talán az új év sem elvárásokkal, hanem egy kicsit több megértéssel kezdődik.
