Amikor az este tovább tart, mint az energiánk
Szilveszterkor elvárás a jókedv. Bírni kell, maradni kell, mosolyogni kell, és lehetőleg éjfél után is lelkesen magyarázni, hogy „jövőre majd másképp”. Csakhogy a test és a lélek nem mindig kér időpontot a naptárhoz. Szociális túlterhelésnek nevezzük azt az állapotot, amikor a beszélgetés, a zaj és az állandó jelenlét több energiát vesz el, mint amennyit visszaad. Ilyenkor nem az emberekkel van baj – hanem azzal, hogy már rég túlhúztuk magunkat.
Miért pont szilveszterkor jut eszünkbe a kabát?
Az év vége érzelmileg olyan, mint egy túlpakolt bevásárlószatyor. Minden benne van: fáradtság, elvárás, lezáratlan gondolatok, és egy kis kötelező vidámság a tetején.
Nem csoda, ha egyszer csak:
- nehezünkre esik figyelni
- minden zaj hangosabb lesz
- és a kanapé gondolata feltűnően vonzóvá válik
Ez nem udvariatlanság. Ez túlélési ösztön.
A „maradj még egy kicsit” csapdája
Ismerős mondat. És sokszor nem is rosszindulatból hangzik el, hanem reflexből. De ilyenkor hirtelen úgy érezzük, hogy a hazamenetel minimum személyes sértés. Pedig nem az. Csak egy határ. Egy nagyon egészséges határ.
Hogyan lehet sutyiban lelépni anélkül, hogy bárki megsértődne?
Ez a szilveszteri túlélők kézikönyvének fontos fejezete.
Néhány bevált módszer:
- A kabát-stratégia: először csak „megszellőzteted”, majd tíz perccel később már rajtad van.
- A mosdó-trükk: elindulsz a mosdó felé, és rejtélyes módon a cipődnél kötsz ki.
- A korai gratuláció: még időben mindenkinek boldog új évet kívánsz, így később már nem kell magyarázkodni.
- A csendes elköszönés: nem nagy jelenet, csak egy mosoly és egy „sziasztok”. Meglepően ritkán veszik észre azonnal.
Fontos: nem kell hőst csinálni belőle. Ez nem szökés, hanem diszkrét távozás.
Amikor a hazamenetel maga a jutalom
Az igazi megkönnyebbülés sokaknál nem éjfélkor jön el, hanem akkor, amikor becsukják maguk mögött az ajtót.
Csend. Cipőlevétel. Pizsama. Egy pohár víz. Vagy bármi, ami nem pezsgő. Ez nem menekülés. Ez visszatérés.
Amit kevesen mondanak ki, pedig igaz
Nem minden szilveszternek kell emlékezetesnek lennie. Nem minden évzárásnak kell hajnalig tartania. Néha az a legjobb döntés, amit meghozhatunk, az, hogy időben hazamegyünk.
Ha idén inkább lelépnél
Ez nem kudarc. Nem sértés. Nem gyengeség. Ez önismeret. És egy nagyon jó időzítés.
És ha így indítjuk az új évet, az nem fáradtsággal, hanem egy kicsit több józan derűvel kezdődik.
