Egy dolog biztos: nem elég az újdonsült menytől várni, hogy mindent az anyósa kedvére tegyen, az anyósnak is dolgoznia kell a megfelelő kapcsolaton. Ne szépítsünk, a legtöbb anyós-meny viszony törékeny, bonyolult, nem túl üdítő. Szinte minden nőnek van egy (több száz) története a kedves anyukáról, aki beleszól, átrendez, kioktat, előír, utasít.
Vajon mi lenn az, amit a menyek elmondanának az anyósuknak? Íme 13 dolog, köztük van a tiéd?
1. Vágd el a köldökzsinórt!
Ideje rájönnöd, hogy a fiad családot alapított. Természetesen te továbbra is az anyja, és élete egyik legfontosabb szereplője maradsz, de már nem veled él. Ne hívd fel, hogy cserélje ki nálad az izzót most rögtön, ne ugraszd éjszaka, hogy vigyen el téged a sarkon lévő fogorvoshoz. Próbáld egyedül megoldani az apróbb gondjaidat, ne vedd természetesnek, hogy a hétvégét nálad tölti, mert te úgy gondoltad, átrendezed a lakást. Vedd figyelembe, hogy minden programot velem fog először egyeztetni. Ne harcolj a pozíciódért, az idejéért, a szeretetéért!
2. Drukkolj a sikeres házasságunkért!
Kívánd a fiadnak, hogy sikeres és boldog házassága legyen, ne azon munkálkodj, hogy engem mielőbb elhagyjon! Ne próbálj meg folyton befeketíteni, ne szövetkezz a fiaddal ellenem, ne állj automatikusan mellé, a háttérből bujtogatva, ha konfliktus merül fel köztünk.
3. Beszélj a menyeddel a kemény dolgokról is!
Mivel egy család vagyunk, beszéljünk a rázós ügyekről is. Nincs értelme a megsértődésnek, a szőnyeg alá söprésnek, a tüskék hordozásának. Kérlek, mondd el, ha megbántottalak, és engedd meg, hogy én is így tegyek!
4. Dicsérd a menyedet, ne kritizáld!
Dicsérd meg a főztömet, az ízlésemet, bármit, amiről azt gondolod, hogy jól csinálom. Tégy erőfeszítéseket, hogy elismerd, helytállok, hogy jó hatással vagyok a fiadra, hogy örülsz, amiért mellettem van. Ez jól esik az embernek.
5. Csak akkor adj tanácsot, ha megkérlek rá!
Nem mindenki szereti a kéretlen tanácsokat, és nehéz is eligazodni a sok információ között. Lehet, hogy valamit máshogy gondolok, ezért kérlek, csak akkor adj tanácsot, ha megkérlek rá. Nem szeretném újra és újra megvédeni a gyerekneveléssel kapcsolatos véleményemet, te már felneveltél egy gyereket a saját meglátásaid szerint, most rajtam a sor.
6. Talán más vagyok, mint te, de így fogadj el!
Nem a te lányod vagyok, nem te neveltél, így meglehet, hogy egészen másmilyen vagyok, mint te. Ez nem baj, ettől sokszínű a világ. De kérlek, így fogadj el, ne akarj megváltoztatni, a fiad ilyennek ismert és szeretett meg. Nem neked szeretnék megfelelni, hanem önmagam akarok lenni.
7. Ne tégy elvárásokat felém!
Ne legyenek olyan elvárásaid, hogy kötelezően ott legyek a távoli rokonok látogatásánál, vagy felhívjam a bácsikádat a születésnapján. Engedd, hogy a férjemmel döntsünk ezekről.
8. Emlékezz, hogy a fiad sem volt tökéletes sosem!
Természetesen a fiad sem tökéletes, egyikünk sem az. Ez azonban nem a házasságkötés után „kezdődött", vagyis nem sok közöm van az ő tökéletlenségéhez.
9. Fogadd el a céljainkat, elképzeléseinket az életünkről!
Lehet, hogy nem értesz mindennel egyet, de fogadd el azt, hogy mi miként képzeljük és alakítjuk az életünket. Ne akard ránk erőszakolni az elképzeléseidet! Még ha azt is gondolod, hogy hülyeségeket teszünk, mutass érdeklődést irántuk! Ne vedd személyes támadásnak, ha valamit nem úgy teszünk vagy gondolunk, ahogy te tennéd, nem kell mindenben egyetértenünk.
10. Próbálj megértő lenni!
Ha pedig valamit nem értesz, kérdezd meg! De ne feltételezz rosszindulatúan dolgokat, mielőtt tudnád, mit miért teszünk.
11. Engedd, hogy hibázzunk!
A hibákból tanulunk. Ne károgj előre, vagy utána, hogy ugye megmondtam. Hogyan fejlődhetnénk, ha nem hibázhatunk?
12. Ápold a kapcsolatot a menyeddel is!
Közelíts kedvesen, mint egy barát, ne erőltesd, hogy anyaként fogadjalak el téegd. Ha jó a kapcsolatunk, egy idő után úgyis olyanformán tekintek majd rád. Mesélj a saját anyaságodról, a döntéseidről, ne csak felületes dolgokról. Ne csak a fiadat hívd, néha engem is felhívhatsz. Ha pedig én veszem fel a telefont, ne kezelj pusztán úgy, mint egy telefonközpontot!
13. Ne légy túl kényelmes!
Szeretném, ha amíg aktív vagy és nyugdíjasként ráérsz, te jönnél többet hozzánk, és nem azt várnád, hogy csak mi látogassunk. Talán egyszerűbb neked mozdulnod, és 2-3 órát nálunk töltened, ha nem is többet, a gyerekekkel megírni a leckét, kicsit játszani, mint azt várni, hogy a munka, edzések, különórák mellett valahogyan még hozzád is felugorjunk. Örülnék, ha magadtól is megkérdeznéd, hogy mi lenne nekünk jó, segítség, és nem azt várnád, hogy félévente egyszer, amikor elmennénk színházba, elhívjunk. Így nem lenne az egésznek olyan kötelesség-íze. Nem szeretnék én lenni az, aki mindig kér, ha neked nem öröm adni.
