A Max Planck Intézet kutatása új fejezetet nyitott
A németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói több mint ezer állatfajt vizsgáltak meg, hogy kiderítsék, milyen evolúciós mintázatok határozzák meg, melyik nem él tovább. Az eredményeiket a Science Advances folyóiratban publikálták, és kiderült: a monogám fajok hímjei jellemzően tovább élnek. Úgy tűnik, a hosszú élet egyik kulcsa nem a génjeinkben, hanem a kapcsolatainkban rejlik.
Dr. Johanna Staerk, a kutatás vezetője a BBC Science Focus-nak elmondta: a férfiak (vagy hímek) egy X és egy Y kromoszómával rendelkeznek, míg a nők (vagy nőstények) két X kromoszómát hordoznak. Emiatt a férfiak sebezhetőbbek a genetikai hibákkal szemben. Ráadásul a „toxikus Y” hipotézis szerint maga az Y kromoszóma is hordozhat olyan genetikai elemeket, amelyek negatívan befolyásolják az egészséget és az öregedést.
A szex, ami megrövidíti az életet?
A kutatók szerint a férfiak – akár az állatvilágban, akár az embernél – gyakran „túl sokat fektetnek” a szaporodásba. Az evolúció során a hímek hatalmas energiát öltek a vetélkedésbe, hogy megszerezzék a nőstényeket: agancsokat növesztettek, izmokat fejlesztettek, riválisokat győztek le. Csakhogy mindez komoly biológiai árat követelt: több sérülés, nagyobb stressz és rövidebb élet. A jávorszarvas például klasszikus példa erre – a hímek feleannyi ideig élnek, mint a nőstények.
A madaraknál viszont érdekes fordulat figyelhető meg: ott a legtöbb faj monogám, és ennek köszönhetően gyakran a hímek élnek tovább. Úgy tűnik, a hűség és az együttműködés nemcsak romantikus, hanem evolúciós befektetés is.
A monogámia, mint evolúciós életbiztosítás
A tanulmány szerint azok a fajok – és így az emberek is –, ahol a hímek tartós párkapcsolatot alakítanak ki és részt vesznek az utódnevelésben, kevésbé szenvednek a „reprodukciós verseny” negatív hatásaitól. A monogám férfiak biológiailag nyugodtabbak, kevesebb stresszhormont termelnek, és általában egészségesebbek is. Az egyedülálló vagy párt kereső hímek viszont a „túlélési verseny” kimerítő oldalán maradnak.
A gyereknevelés paradoxona: fárasztó, mégis éltet
Bár elsőre logikusnak tűnhet, hogy a szülői gondoskodás kimerít és rövidíti az életet, a kutatók épp az ellenkezőjét találták. Azok az egyedek, akik aktívan részt vesznek az utódnevelésben – például az emberek vagy a főemlősök között –, hosszabb ideig élnek. „A gondoskodás valójában evolúciós előnyt jelent” – mondta Staerk. Aki tovább él, tovább tudja támogatni az utódait, így nagyobb az esélye a génjei továbbörökítésére.
A tudomány és a szerelem közös nevezője
A monogámia és a gyermeknevelés tehát együtt képesek kiegyenlíteni a nemek közötti élettartam-különbségeket. Miközben a világon átlagosan a nők 5,4 évvel tovább élnek, a családos, monogám férfiak élettartama szignifikánsan közelebb kerül ehhez az értékhez.
Más szóval: a hosszú élet receptje nem rejtélyes elixír vagy új szuperélelmiszer, hanem valószínűleg ott van melletted az ágyban – és néha a gyerekszobában játszik.
A hűség, ami életet ad
A tudomány tehát újraírja a régi viccet: nem a házasság rövidíti meg a férfiak életét, hanem a magány és a versengés. A szeretetteljes kapcsolat, az együtt nevelt gyerekek és a hűség biológiai szinten is védelmet nyújtanak az öregedés ellen. Úgy tűnik, a hosszú élet titka nem az, hogy kevesebb kalandot vállalunk – hanem az, hogy egyetlen kaland mellett kitartunk egy életen át.
