Luca napján Szent Lúciára, az előkelő szicíliai családból származó lányra emlékezünk. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, végül mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete alapján a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa.
A Gergely-féle naptárreform előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt. Ezért ez a nap tele van tilalmakkal, jóslásokkal. A várható időjárás jóslására használták a Luca-naptárt és a hagymakalendáriumot, az ezen a napon elvetett búzából pedig a jövő évi termést becsülték meg. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra következtettek. Úgy tartották, hogy ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ezen a napok kezdtek neki a Luca-szék készítésének is, melyre a karácsonyi éjféli misén álltak fel, hogy meglássák a boszorkányokat.
Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni, és varrni sem szabadott, mert akkor bevarrták volna a tyúkok fenekét. A bontó és fejtő munkák viszont a tyúkok termékenységét növelték. A sütés is tiltott volt, nehogy a kenyér kővé váljon. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. A leányok a szemétdombra állva hallgatóztak, és ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd a jövendőbelijük. Jósoltak még lucacédulával, lucaággal is. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.
