December 4-dike a hagyomány szerint a keresztény hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála emlékünnepe. Borbála rendkívül szép leány volt, aki előkelő pogány családból származott. A legenda szerint apja féltette a keresztény hittől, ezért egy toronyba záratta, ő azonban titokban mégis megkeresztelkedett. Apja haragja elől először csodás módon megmenekült, végül mégsem tudta megmenteni életét, vértanú lett. A segítő szentek között tiszteljük, védőszentje a haldoklóknak, az építőmestereknek, a kőműveseknek, a bányászoknak.
A hajadon lányok is pártfogójuknak tekintették, a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette. Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz: például Hontban a lányok András napján az eresz aljába dugott almát Borbála napján a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére, és várták, ki szólítja meg őket először, mert annak a fia, ill. rokona lett a megszólított lány férje. Kéménden más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak Borbála napjának estéjén és azt a tyúkok közé dobálták, hogy sokat tojjanak.
A Borbála napi hiedelmek és szokások hasonlóak a Luca napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Jellemzőek erre a napra a női munkatilalmak: nem szabad fonni, szabad varrni, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató (fiúk előnyben!).
Szent Miklós napját sem kizárólag a gyerekek megajándékozása miatt tartották számon. A Miklós-napi tréfás gyóntatás is feltehetően középkori diákhagyományból ered. Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén a lányokat a fonóban "gyóntatták". A „püspök" kártyából olvasta a "litániát". Eztán kezdődött a „gyónás". A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak: Ki a szeretőd? Aludtál-e vele? Ha a felelet nem volt, a ministráns csengetett, és két ördög bejött, a lányt kivitték az udvarra és jól összefogdosták. Nesze neked pajkos Miklós!