Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Képzeld el, hogy ma valaki előreenged a sorban. Vagy csak rád mosolyog a buszon – minden különösebb ok nélkül. Furcsa érzés, igaz? Pedig november 13-án pont erről szól a nap: a kedvesség világnapján minden apró gesztus számít. És ki tudja, lehet, hogy pont te indítasz el valami jót, ami továbbgyűrűzik.
A szerelem mindig is nagy színház volt, csak most a díszleteket az algoritmusok építik. Egykor szerelmes leveleket rejtettek a kabátzsebben, ma pedig szívecskét dobunk a messengerbe. A romantika nem halt meg, csak kapott egy filtert és egy wifi-jelszót.
A csók olyan természetes része az életünknek, hogy ritkán gondolunk bele: valahol, valamikor valakinek először kellett kitalálnia. Most azonban a tudomány újraírja a történelmet. Régészeti leletek és ősi mezopotámiai szövegek szerint az emberek már 4500 évvel ezelőtt is csókolóztak – nemcsak köszöntésképp, hanem szenvedélyből, kötődésből és vágyból.
Ha valaki az elmúlt években akár egyszer is görgetett egy párkapcsolati tanácsokat kínáló oldalt, biztosan találkozott a „szeretetnyelvek” fogalmával. Öt kategória, amiben minden ember elvileg elhelyezhető: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés. Egyszerű, átlátható, könnyen megjegyezhető. És talán pont ez a baj.