Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
A 19. században a „hisztéria” lett a női lélek egyik legvitatottabb diagnózisa – egyszerre orvosi fogalom, társadalmi ítélet és kulturális tükör. A kor orvosai és filozófusai úgy vélték, a nők érzelmi ingadozásai, szorongásai, dühkitörései vagy éppen fáradtsága mind egyetlen gyökérre vezethetők vissza: a „túlérzékeny” női természetre. Így született meg a hisztéria mint mindent magyarázó „női betegség” – amelyet aztán évtizedekig használtak arra, hogy az érzelmeket, a szexualitást és az önállóságot orvosi címkével fojtsák el.
Az „anyai ösztön” kifejezés sokáig megkérdőjelezhetetlen igazságnak tűnt: mintha minden nő biológiailag programozva lenne arra, hogy azonnal tudja, mit akar a gyermeke, és hogyan kell róla gondoskodnia. Az újabb kutatások azonban mást mutatnak: a gondoskodás, a kötődés és a szülői reakciók nem velünk született, hanem tanult és kialakuló készségek – amelyek nemcsak a gyermeknevelésben, hanem a párkapcsolatokban is megjelennek.
Személyes történetem.
A gyerekek érdekében ami elsőre lehetetlennek tűnik, az is megvalósítható.