Sok férfi úgy nőtt fel, hogy pontosan tudta, mit várnak el tőle. Erősnek kell lenni. Keménynek. Hallgatagnak. És lehetőleg semmiképp se kérjen segítséget – mert az nem férfihoz méltó. Aztán jött az élet, és szép lassan kiderült: ez a szerep már nem működik. Vagy ha igen, akkor túl sok áron. De mit jelent ma férfinak lenni? És mik azok a tévhitek, amiket végre le lehetne tenni?
1. "A férfi nem sír"
Ez talán a legismertebb mítosz, és talán az egyik legkárosabb is. Mert amikor azt tanulja meg valaki, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség, akkor nemcsak a szomorúságot nyomja el – hanem az örömöt, az empátiát, az intimitást is. A sírás nem a gyengeség jele. Hanem azé, hogy valami fontos történt. És aki mer sírni, az nem kevesebb – hanem bátrabb.
2. "A férfi mindig tudja, mit csinál"
Nem. A férfi is bizonytalan. A férfi is tépelődik, néha halogat, néha fél. A tévedés nem nemfüggő. És ahogy egyre komplexebbé válik a világ, egyre kevesebb az olyan helyzet, ahol bárki biztos lehet a dolgában. A valódi férfiasság nem a mindentudásban rejlik – hanem abban, hogy valaki vállalja a kérdéseit.
3. "A férfi kenyérkereső – ez a dolga"
Ez a szerepmodell a régi ipari társadalmakban gyökerezik, ahol a férfi a gyárba járt, a nő meg otthon maradt. Ma már sokkal árnyaltabb a kép. A férfi is lehet otthon a gyerekkel. A nő is lehet főkereső. És az is teljesen rendben van, ha valaki nem a karrierjétől érzi magát értékesnek, hanem attól, hogy szeret, gondoskodik, jelen van.
4. "A férfi nem beszél az érzéseiről – megoldja magának"
Ez a hozzáállás a magány melegágya. A statisztikák szerint a férfiak között magasabb az öngyilkossági arány – és ennek egyik oka pont az, hogy nem tanulták meg kifejezni, ha baj van. Pedig a megosztás nem gyengeség. Hanem kapcsolódás. És a legtöbb férfiban ott a vágy, hogy beszélhessen – csak azt nem tudja, hogyan kezdje el.
5. "A férfi legyen mindig erős, független, önálló"
Az erő sokféle lehet. Lehet fizikai, de lehet lelki is. Lehet az is erő, ha valaki gondoskodik másokról. Ha odafigyel, ha tud bocsánatot kérni, ha mer segítséget kérni. A teljes önállóság mítosza pedig olyan elérhetetlen cél, ami csak elszigetel. Egy férfi is lehet függő másoktól – kapcsolatokban, szeretetben, támogatásban. És ettől nem kevesebb, hanem emberibb.
Akkor hát: mit jelent ma férfinak lenni?
Talán azt, hogy egy férfi nem egy doboz. Nem egy sémára gyártott szereplő. Hanem egy sokszínű, érző, gondolkodó lény, akinek nem kell állandóan megfelelnie valaminek, amit valaki más talált ki róla.
Férfinak lenni ma azt is jelentheti: megengedem magamnak, hogy ember legyek. És ez az egyik legfelszabadítóbb dolog, amit tehetünk – nemcsak a férfiakért, hanem mindannyiunkért.
