A válás mindig két emberen múlik – hangzik a bölcsesség, de amikor belekerülsz ebbe a helyzetbe, mégis azt tapasztalod, hogy az emberek hibásnak tartanak téged. Persze nem mondják ezt a szemedbe, de valahogy érzed rajtuk, azt gondolják, hogy ha te okosabb/háziasabb/engedékenyebb/megértőbb stb. lettél volna, akkor nem jut idáig a házasságod. A szemükbe nézel, és érzed: megszületett a döntés, te vagy a hibás. Próbálnak udvariasan rákérdezni, hogy biztos vagy– e benne, hogy helyesen cselekszel (magyarul ők már biztosak benne, hogy nem).
Menni vagy maradni?
Nem tudhatja más rajtad kívül, hogy milyen volt benne lenni a házasságodban. Megalázó? Fájdalmas? Úgy érezted, hogy jobbat érdemelsz? Úgy vélted, hogy a sok veszekedés miatt jobb véget vetni az egésznek? Netán egy bántalmazó kapcsolatban éltél? Lehet, hogy a válás a kisebbik rossz, ami történhetett?
Aki elítél, lehet, hogy azért ítél el, mert egy bátor lépést tettél: lezártál egy rosszul működő, mindenkinek szenvedést hozó kapcsolatot. Hogyan lenne bűnös az, aki nem várta meg, hogy véglegesen elfajuljanak a dolgok? Aki esetleg egy alkoholista kezei közül menekült, vagy menekítette a gyerekeit is? Milyen jogon ítélkezik bárki a másik felett, ha nem ismeri a történetét?
Nem feltétlenül kudarc
Vagyis a válás nem feltétlenül kudarc. Lehet, hogy benne maradni sokkal nagyobb kudarc lett volna. A válás pedig egy új, másfajta élet kezdete.
Manapság a házasságok fele válással végződik. Csavarjunk a nézőponton, és vegyük észre, hogy ugyan válás lett a vége, de elképzelhető, hogy egy jó darabig boldog, egészséges, kiegyensúlyozott volt a kapcsolat. Ha igen, akkor erre gondoljunk! Tudjuk, hogy ma sokkal hosszabb ideig élünk, és a házasságoknak évtizedekig, akár 50-60 évig „kellene" működniük! Régebben erre nem volt példa, hiszen jóval hamarabb meghaltak a házasfelek.
Nem szabad az egész házasságot kudarcként, tévedésként értékelni, még ha véget is ért. Lehet, hogy volt egy nagyon jól működő szakasza, ami sikeres volt, de aztán valami történt, változott minden, és ehhez a kapcsolat nem tudott alkalmazkodni. Sokan jutnak a válásig az élet nagy eseményei után: ha gyerek születik, ha a nő visszatér a munkába, építkezés közben, munkanélküliség esetén – ezek olyan dolgok, amik gyökeresen más életet hoznak, és lehet, hogy ehhez kettejük kapcsolata nem tudott alkalmazkodni. Attól még elképzelhető, hogy volt egy szép időszakuk, amíg jó házasságban éltek. Nem pusztán a házasság „kimenetele" határozza meg annak értékét! A szeretet, a megbecsülés, a boldogság sokkal fontosabb, és ha ezek jelen voltak egy kapcsolatban, akkor az egy sikeres kapcsolat volt, dacára akár annak, hogy válással végződött.
A válásod nem téged minősít!
Az igazi probléma a válás után az, hogy az ember azt érzi, hogy nemcsak a házassága nem ért semmit, hanem ő maga is megbukott. Fontos megértenünk, hogy nagy a különbség aközött, hogy mit teszünk és kik vagyunk. Még ha a te tetteid is vezettek a váláshoz, ez nem féltétlenül azt jelenti, hogy te rossz, hibás, bűnös vagy! Hibáztál, vagy rosszul döntöttél, tévesen cselekedtél, de ettől még nem vagy rossz ember! Mindnyájan ilyenek vagyunk: néha bolondok, túl hirtelenek, bántóak, arrogánsak, marhák. Ez azonban nem azt minősíti, hogy milyenek vagyunk, mint emberek.
Természetesen nem arról van szó, hogy nem kell vállalnunk a felelősséget a tetteinkét, döntéseinkért! Lehet, hogy nagy butaságot követtél el, hűtlen voltál, vagy hazudtál, vagy túl kényelmesen álltál a dolgokhoz, és nem fektettél energiát a kapcsolatba. De mindenki hibázhat, és nem tudunk mindig úgy viselkedni, ahogy az eszünkkel szeretnénk. Fontos, hogy szembenézzél a saját szerepeddel, hogy felismerd a hibáidat, hogy átgondold, mi vezettet idáig. Azonban el kell jönnie annak a pontnak, amikor okulva az eddigiekből, készen állsz egy új kapcsolatra, és nem bűnösként vergődsz egymagadban!
Több vagy, mint a válásod!
Minden kapcsolatban benne van a válás lehetősége. Sajnos, még akkor is bekövetkezhet, ha úgy érzed, hogy mindent megtettél, amit tudtál. Nem éppen kellemes dolog, főleg ha gyerekek is vannak, és hosszú időt töltöttetek együtt. Azonban nem sokat segít, ha magadat ostorozod, és valamiféle bűnös, hibás egyed tudattal jársz-kelsz a világban. Ettől fogod csak igazán rosszul érezni magad!
Sajnos a társadalom nem elég bölcs a probléma kezeléséhez. Biztosan szembesülni fogsz azzal, hogy a barátok egy része elmarad, hogy sokan lesajnálnak vagy éreztetik veled, hogy hibás vagy. Neked azonban nem az a feladatod, hogy ellenük hadakozzál, hanem az, hogy miután helyére tetted magadban a válást, és levontad a következtetéseket, újra nyissál az ismerkedésre! Mert lehet, hogy elvált vagy, de biztosan nem bűnös!
