Egy ismerősöm fejtegette a múltkor, hogy ő ugyan nem szeretne szervezett keretek között ismerkedni, mert az ciki. Inkább vár. 42 éves. Vajon mire?
Sokáig gondolkodtam azon, amiket mondott, hogy régen olyan nem volt, hogy online/offline társkeresés, mégis találtak párt az emberek. Hogy az egész szerinte olyan erőltetett, természetellenes. Egyfelől értettem, amit mondani akart, másfelől nem értettem vele teljesen egyet.
Hiszen régen is volt valamiféle társkeresés, csak éppen nem így hívták. Gondoljunk arra, hogy száz évekkel ezelőtt a gazdag úrilányokhoz való kérőket a kerítőnők szállították és az egész család azon ügyködött, hogy megfelelő kérőt találjanak a kisasszonynak. A bálok pedig nem más célt szolgáltak, mint azt, hogy kifejezhessék a szándékukat, szimpátiájukat egymás felé, és mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék, hogy hol van eladósorban lévő lány. De a szegényebbek sem maradtak ki az ismerkedésből, a szüreti bál, farsangi bál, a számtalan mulatság, táncház, ugyanezt a célt szolgálta.
Nem is kell feltétlenül ilyen messzire szaladni az időben! Talán sokan hallottak otthon a szüleiktől a hajdani építőtáborokról, vagy éppen a híres klubokról, ahol összegyűltek a fiatalok ismerkedni, beszélgetni. Említhetnénk azt is, hogy amikor külön lány és fiúiskolák voltak, évközben mennyi estet szerveztek, ezzel lehetőséget teremtve az ismerkedésre, és bizony sok pár született ezeken a rendezvényeken is.
A szervezett, segítő szándékú társkeresés tehát nem új keletű dolog. Régen is voltak lehetőségek, ahol egymásra találhattak a párok, márpedig ezeket a lehetőségeket is megteremtette valaki.
Manapság éppen ezekből van hiány, az egyetemről, főiskoláról kikerülő szinglik élete sokszor beszűkül: ingáznak a munkahely és az otthonuk között, a társaságuk elkopik, családoddá válnak a barátok, ők pedig ott állnak egyedül. Mindenki várja, hogy párt találjanak, anyuka, szomszédnéni, nagybácsi, csak éppen senki nem segít lehetőséget teremteni. Szóval a szervezett társkeresés egy kicsit az egykori család, környezet szerepét veszi át.
Nem gondolom, hogy ciki lenne, de persze lehet helyette várni is.... még akár 42 évesen is.... valamire.
