A társkeresés paradoxona: miközben tengernyi online oldalra iratkozhatunk fel, és látszólag több millióan várják a levelünket, hívásunkat, mégis úgy tűnik, soha ennyi párkereső nem volt még a világban.
Egy barátnőm mesélt nemrég a nagymamájáról, aki a szomszéd faluban talált férjre. Ez nem egyedi eset, a mamának nem is igen volt több lehetősége, ha jobban belegondolunk. Akkoriban jóval kevesebbet válogathattak az emberek, hiszen a földrajzi-társadalmi-kulturális adottságok miatt zömében a falujukból, esetleg a szomszéd településről választhattak párt. Nagy szó volt, ha valaki messzebb jutott, és még a városban is volt esélye házastársat találni.
Azt gondolom, a nagymama ezért sokkal inkább megbecsülte az elé kerülő lehetőségeket. Nem azt nézte, hogy az illető miért nem megfelelő, hanem inkább azt, vajon alkalmas lesz e férjnek. Nem iszákos-e, nem áll e társadalmilag olyan távol, hogy lehetetlen a házasság?
Manapság, amikor társkeresőkkel beszélgetek, rendre azt mesélik el, hogy XY miért nem lett volna jó választás. Igaz, hogy helyes, igaz, hogy kedves, de nem érzik a szikrát. Vagy: lehetne 5 centivel magasabb, esetleg túl messze lakik (50 km), túl sokat sportol, ezért nem ér rá annyit, vagy van egy gyereke. Egymás után szórják ki a szembejövőket, ilyen és ehhez hasonló, nem túl súlyos „bűnökért”.
Az az igazság, hogy megtehetik, hiszen ha a Randibandi oldaldalon nem találnak senkit, még mindig válogathatnak a Szólószíveken. Vagy a többin. Ha a ma esti találkozón nem bukkannak az Igazira, akkor holnap majd újabb 10 jelöltnek küldenek levelet. Vagy tindereznek egy kicsit még éjjel, és máris megvannak a holnapi randik. Válogathatnak kedvükre, akár egy életen át. Nem köti őket semmi, már a társadalmi elvárás sem, hogy mielőbb párt találjanak. Nem korlátozza őket már a település mérete, az, hogy nem tudnak eljutni máshova szétnézni, hiszen fapadossal már ma a világ másik felén lehetnek, akár fizikai valóságban is, virtuálisan pedig 5 perc múlva kitárhatják az egész világot.
Ma senkinek sem érdeke, hogy jobban megismerjen valakit, akiben a legapróbb hibát is felfedezi (márpedig ki az, aki tökéletes? olyan ember nem létezik!), egyszerűen nem érdemes időt fecsérelni arra, aki nem olyan, mint az elképzelt Igazi. Hiszen látszólag milliónyi jelölt várakozik, hogy bebizonyítsa, ő lesz a megfelelő.
Lehet azt mondani, hogy köszönjük szépen, a régi kapcsolatok, házasságok tudjuk, hogy hogyan működtek, és nyilván volt számtalan mozzanat azokban a kapcsolatokban, amit ma már el tudunk és el is szeretnénk kerülni. Csak egy a bökkenő. Igaz, hogy jó néhány évtizede szerelmi házasságokat köthetünk, és tengernyi az ismerkedési lehetőségünk, viszont semmivel sem lett több boldog kapcsolat és kevesebb társat kereső ember...
