Valamiért az emberek többsége úgy képzeli, hogy az írók csak ülnek a hegyvidéki/tengerparti házukban, néha kinéznek az ablakon, és közben halomra termelik a nagysikerű könyveket. Te is így gondolod? Akkor figyelj!
Íróval élni nem leányálom, és egyáltalán nem olyan, mint a filmekben. Lássuk, mit mondanak erről maguk az írók!
1. Nem akarunk olyan valakivel randizni, aki nem olvas
Nem az a lényeg, hogy faljad a könyveket, de ha alapvető művekről nem tudunk beszélgetni, akkor hamar kifogyunk majd a témából. Az olvasás és az írás számunkra olyan, mint a levegő: nem tudnánk elképzelni az életet nélküle. Ha csak megjátszod az olvasottat, és telepakolod idegen szavakkal a mondandódat, hamar át fogunk látni a szitán.
2. Az olyan kérdések, mint Na és hogy állsz a regényeddel? tuti felmérgesítenek
Az írás fárasztó, hosszadalmas és frusztráló folyamat. Jelezni fogjuk, ha kész vagyunk. Nincs annál idegesítőbb, mint amikor naponta megkérdezik, hogy hogy áll, hidd el.
3. Szükségünk van az inspirációra
Minden író máshogy inspirálódik, van, aki magányos sétákra indul, van, aki füstös kocsmákban éjszakázik, és az írótársaival beszélget. Akármelyik is a mi utunk, ilyenkor nem lazsálunk, vagy húzzuk az időt, hanem ötleteket merítünk, töltekezünk, inspirálódunk, még akkor is, ha te azt hiszed, hogy szimplán fröccsözünk pár hasonszőrűvel.
4. Az íróközösségben mindegy hogy ki nő, ki férfi
Nincs idegesítőbb, mint hallgatni a féltékenységi jeleneteket amiatt, hogy egész este egy ellenkező nemű íróval söröztem a belvárosban. Számomra ő nem más, mint az író, akinek már van egy könyve/aki a legjobb a tájleírásokban/aki ugyanabba az íróiskolába végzett, int én/akitől kritikát kértem a novellámról. Aki ír, az egy nagy csapat tagja, és teljesen mindegy, hogy milyen nemű.
5. Elolvasni egy kéziratot az engedélyünk nélkül? Soha!
Soha, soha, soha! Akkor sem, ha a nappali közepén hever, szanaszét, és úgy néz ki, mintha kész lenne. A kéziratunk tiltott zóna egészen addig, amíg mi magunk nem kérünk rá, hogy fusd végig.
6. Szóljál, ha túlságosan elbíznánk magunkat
Nos igen, vannak olyan meg nem értett írók, akik magukat hatalmas művésznek gondolják, de valójában csak ömlik belőlük a duma és a panaszkodás, és minden szabadidejüket kétes bárokban, lepukkant kocsmákban töltik, csodálóikkal körbevéve. Ha ilyenekkel kezdenénk találkozni, akkor segíts visszatalálni a földre, ha pedig magunk is ilyenekké kezdenénk válni, akkor azonnal nyomd meg a vészcsengőt!
7. Szükségünk van a kikapcsolódásra
Írni kemény meló, sokszor unalmas és teljesen elzár a külvilágtól. Ráadásul csupa stressz, mert a határidő vagy a szerkesztő sürgetése ott lebeg a fejünk felett. A kikapcsolódás ezért számunkra azt jelenti, ha kiereszthetjük a gőzt, és mindent beleadva bulizhatunk, táncolhatunk, kocsmázhatunk.
8. Nem akarunk rossz filmeket nézni, rossz regényeket olvasni!
Nincs szörnyűbb, mint végigszenvedni egy könyvet, ahol rosszak a leírások, gyatrák a párbeszédek, erőltetett a stílus. Szakmai ártalom? Valószínűleg, de ez a luxusunk hadd legyen meg.
9. A családod úgy fogja érezni, hogy egy ingyenélővel randizol
Mi tagadás, az írók nem éppen arról híresek, hogy stabil, megbízható, érzékeny partnerek. Az emberek inkább úgy képzelik, hogy egész nap lézengenek, olcsó kávéházakban, és eltartatják magukat a párjukkal. Ne csodálkozz, ha a családod gyakran megkérdezi majd, hogy a párod mikor fog végre rendes melót keresni. A csóró író-sztereotípiát nem te fogod kiverni a fejükből.
10. "Úgy érzem én is szívesen írnék"-ez nem egy jó felszedő szöveg
Őszintén? Iszonyú, hogy mennyi ember akar valahol mélyen író vagy költő lenni. Miért nem ács vagy mondjuk edző? Miért hiszik azt az emberek, hogy bárki le tudja írni a történeteit, és az már irodalom? És ha valaki ezzel a szöveggel még ismerkedni is akar! „Úgy érzem, egy novella még bennem is van". Jajj ne.
11. Sok, nagyon sok visszautasítást kapunk, és ilyenkor nem tudsz segíteni
Ugye, hallottad, hogy a világsikerű Harry Pottert rengeteg ügynökség utasította vissza? Mondhatjuk, hogy egy könyvet megírni a legkönnyebb, aztán kiadatni irdatlanul nehéz. Szépirodalom a bulvárregények korában? Verseskötet egy kezdőtől, akinek nincs neve? Annyi tényező határozza meg, hogy mikor lesz akkora szerencsénk, hogy valamire igent mondjon a könyvkiadó. Szóval a visszautasítás mindennapos dolog, és ezzel nekünk kell megbirkóznunk. Aranyos vagy, ha segíteni akarsz, értékeljük, de ettől még a mi gondunk marad.
12. Egyik percben szárnyalunk, majd hetekig egy sort sem írunk
Most figyelj: még a legnagyobb írók sincsenek mindig topon, előfordul, hogy hetekig szenvednek egy-egy párbeszéddel, fejezettel. Előfordul, hogy fél év megfeszített munka után kidobják a kéziratot és elölről kezdik az egészet. Az írásnak vannak nagyon nehéz, utált részei, amelyek leszívják az író energiáit, pedig meglehet, hogy nem sokkal előtte a világ legboldogabb emberének tűnt.
13. Soha ne akadályozz meg minket abban, hogy papírra vessük az ötletünket
Az ihlet nem mindig a megfelelő időben érkezik. Szóval ha egyszer csak felpattanunk ebéd közben és berohanunk a laptophoz, akkor ne szólj semmit. És azon se akadj ki, ha már épp lefekvéshez készülődünk este 11-kor, de megérkezik az ihlet és még hajnalig körmölünk pizsamában, a konyhában. Ja és az se baj, ha mindig hordasz magaddal egy tollat, hogy adni tudjál, ha szükségünk lenne rá.
14. Ne szajkózd, hogy reklámokat és sci-fiket kellene írnunk
Meglehet, hogy kiszámíthatóbb lenne, és biztosabban keresnénk vele. Talán még egyszerűbb is lenne, eladhatóbb, mint erőltetni a szépirodalmat. De mi nem ezt akarjuk. És erotikus regényeket sem szeretnénk írni, hiába olyan nagy siker a Szürke 50 árnyalata. És vámpírosat sem, köszi.
15. Nem, az a karakter nem te vagy
Vagy csak egy kicsit. Belegyúrtam mást is. Tényleg úgy érzed, hogy a negatív hős az exedre hasonlít? Képzelődsz!
