Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Hazugságvizsgálóra nem telik? Semmi gond, ott van helyette a jó öreg testbeszéd. A brit Science Focus cikke alapján most megtanulhatod, hogyan olvasd le valaki arcáról (vagy a sajátodról), ha a szavak mögött inkább mese van, mint valóság. És igen, néha elég egy arcrezdülés, egy kis torkot köszörülés vagy egy fura félmosoly – például a randin, amikor azt mondja: „Nem, soha nem nézek focit!”
Ez a cikk nemcsak akkor lesz hasznos, ha titkos CIA-ügynök vagy, hanem akkor is, ha csak szeretnéd tudni, valóban „csak barát” volt-e az az ex, akitől még mindig kap szívecskés üzeneteket. Vagy ha kíváncsi vagy, tényleg ő főzte-e azt a lasagnét, amit állítólag „évek óta tökéletesít”.
A romantikus filmek szerint a "szeretlek" kimondása mindent megold. Ott a nagy zene, a meghatottság, az ölelés – és onnantól minden jóra fordul. A valóságban viszont van az a pillanat, amikor két ember ül egymással szemben, egyikük azt mondja: "de hát szeretlek", a másik meg csak csendben bólint – és mégis elválnak.
De hogyan lehet, hogy két ember szereti egymást, és mégsem tud együtt maradni?
Egyik barátod szerint te vagy a társaság lelke. A másik szerint inkább csendes megfigyelő vagy. A munkahelyeden profin kommunikálsz, de a családi ebédeken alig szólalsz meg. És amikor magadban vagy, néha el se hiszed, hogy ezek az arcok mind te vagy. Akkor most játszod a szerepeket? Két (három? négy?) különböző ember vagy?
Van az a pont egy kapcsolatban, amikor a "Hozzá költözzek vagy ő jöjjön ide?" kérdésnél fontosabbá válik: "Tényleg kell nekünk egy kétszemélyes KLIPPAN, vagy jó lesz a régi babzsák is?"