Nem. Egyszerűen csak alkalmazkodsz. És ez nemhogy nem baj – hanem teljesen természetes.
A személyiség nem kőbe vésett monolit
Sokan abban a tévhitben élünk, hogy az "önazonosság" azt jelenti: minden helyzetben pontosan ugyanúgy kell viselkednünk. Hogy akkor vagyunk hitelesek, ha mindig ugyanazokat a reakciókat adjuk, ugyanúgy beszélünk, ugyanazt képviseljük – függetlenül attól, kikkel vagyunk körülvéve.
Csakhogy az ember kapcsolati lény. Társas kontextusban működünk. És ez azt jelenti, hogy finomhangolunk: az adott helyzethez, közeghez, személyhez igazítjuk a viselkedésünket. Nem kétszínűségből – hanem azért, mert így tudunk kapcsolódni.
Más vagyok a főnökömmel, mint a legjobb barátommal – ez normális?
Abszolút. Gondolj csak bele: ahogy másképp öltözöl esküvőre, színházba vagy strandra, úgy másképp "öltözteted fel" a viselkedésedet is. Az alkalmazkodás nem hazugság – hanem szociális intelligencia.
Ha egy viccet nem mondasz el a nagymamádnak, amit a barátaiddal könnyesre röhögtök – az nem álarc. Hanem tisztelet. Finomhangolás.
Akkor van-e bennem egy "valódi én"?
A válasz nem egy szó, hanem egy folyamat. A személyiség nem statikus dolog, amit egy nagy önismereti kirándulás végén megtalálsz, és onnantól csak az vagy. Inkább olyan, mint egy mozaik: különböző helyzetekből, reakciókból, kapcsolatokból áll össze.
A "valódi én" az, aki mindezeket integrálja. Aki ismeri az érzéseit, felismeri a szükségleteit, és tudatosan jelen van – még akkor is, ha másképp szólal meg egy vezetői meetingeken, mint amikor a tesójával pizzát rendel.
Mikor válik az alkalmazkodás önfeladássá?
A határ ott húzódik, ahol már nem érzed jól magad a viselkedésedben. Ha feszengsz, szerepben érzed magad, ha utólag szégyelled, amit mondtál vagy tettél – akkor érdemes megállni, és megnézni, kinek próbálsz megfelelni, és miért.
A sokféle én nem gond – ha nem takarja el azt az egyet, aki valójában vagy.
A sokszínűség nem szétesés – hanem rugalmasság
Ha többféle éned van, az azt jelenti, hogy sokféle helyzetben tudsz létezni. Ez nem gyengeség, hanem erő. Nem színlelés, hanem nyitottság. És ha közben képes vagy megtartani azt a belső hangot, ami segít eligazodni – akkor pont azáltal vagy önazonos, hogy nem mindig ugyanolyan vagy.
Mit vigyél magaddal ebből az egészből?
- Másképp viselkedni különböző közegben természetes.
- Az alkalmazkodás nem szerepjáték, hanem kapcsolódási forma.
- A valódi önazonosság nem egyetlen arc – hanem a sokféleség tudatos viselése.
Szóval legközelebb, ha azon kapod magad, hogy máshogy viselkedsz egy társaságban – ne aggódj. Nem vagy hamis. Csak épp önmagad vagy, egy új helyzetben.
