Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
Kívülről nézve sokszor nehezen érthető, miért küzdenek emberek a gyermekért akkor is, amikor a folyamat fájdalmas, bizonytalan és látszólag aránytalanul nagy árat követel. A vetélés és a termékenységi kezelések világa azonban nem számsorok és esélyszámítások mentén működik. A veszteség, a remény és a kitartás mélyen emberi tapasztalatok, amelyek túlmutatnak minden racionális magyarázaton. De miért próbáljuk mégis logikai keretek közé szorítani azt, ami valójában a szívben dől el?
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani: „nekem a kutyám a gyerekem”. Sokak számára ez csupán szeretetteljes túlzás, másoknál azonban mélyebb jelentéssel bír – egy tudatos döntéssel, hogy a hagyományos családmodellt házi kedvenccel helyettesítik. De vajon tényleg betöltheti egy kutya azt az érzelmi és kapcsolati űrt, amit egy gyermek hozna az életünkbe? Milyen pszichológiai, társadalmi és etikai kérdéseket vet fel ez a trend?
Lehet-e teljes a házasság utódok nélkül?
Társadalmilag nehezen elfogadott, ha egy pár tudatosan gyerek nélkül szeretné leélni az életét.